Álldogálltam az irodaépület előtt. Egy pacák éppen vizesballonokat szállított. Lógó nyelvvel, idegesen pakolta a kerekeskocsit, aztán megpróbálta lendületből feltolni a padkára, nem ment, káromkodott, megfordult, kitörölte szeméből az izzadtságot, nagy levegő, meghúzta a kocsit, majd félrelökve a kapuban dohányzókat, berohant a portán. Tutira késésben lehetett. Lehetett talán 10 perc is. Vagy 20. Mindegy is, szemmel láthatóan nem bírta tartani a normáját.
Megcsóváltam a fejemet. Hát milyen hülye világban élünk? Megint az az idióta hatékonyság. Valaki valahol egy íróasztal mellett kitalálta, hogy sokkal több vizet lehet teríteni, ha percre pontosan, feszítetten kiszámolják, a fuvarosnak mikor, hol kell lennie. És ha nem tartja, akkor büntetik. Ja, hogy a nagyvárosi forgalom kiszámíthatatlan, hogy közben a pacák szétstresszeli az agyát, hogy a napközbeni idegességet majd otthon, a családján vezeti le, hogy korábban hal meg? Le van szarva. Több vizet szállított ki.
Ilyenkor azért tudom irigyelni a mediterrán népeket.
2015. February 26. Thursday at 20:04
Ha valaki esetleg nem érti a címet, vagy túl erősnek találja:
https://tyereskova.wordpress.com/2009/09/02/jo-szomszedi-viszony/
2015. February 27. Friday at 12:16
A mediterrán népeket én is irigylem!
Ez a bejegyzésed viszont alapból nem tetszik. Megegyezik a mostanában elharapódzó újságírói fogással.
A negyedik sorban feltételezed, késésben van. A hatodikban már tényként kezeled, és az egész gondolatmenet erre épül. Az utána következő gondolatokkal ugyan egyetértek, de számtalan cikket olvastam hasonlóan felépített “tényekre” reflektálva, azokat sem szerettem.
Bocs!
2015. February 27. Friday at 12:40
Ez az, amit egy rövid cikkben nem lehet leÍrmi, mert hosszú, unalmas és vontatott lesz. Elég sokáig figyeltem a produkciót és a pacákon látszott, hogy az a lelkiismeretes fajta, aki éppen szenved. Ha az a beleszarós tipus lett volna, akkor nem is görcsölt volna. Ha visszaolvasod a negyedik sort, láthatod, úgy fogalmaztam, hogy “Tutira késésben lehetett”. Ez szerintem több, mint feltételezés. Tudni száz százalék biztosan nem tudtam – ezért került az ige feltételes módba – de a késés nagyon erősen valószínű volt a helyzet és a pacák mentalitása alapján, ezért került oda a “tutira” határozószó.
Az adott szituációban a bizonytalanság számomra csak a késés mértékében volt.
2015. February 27. Friday at 12:46
Ok!
Úgy látszik nem tudtam normálisan megfogalmazni mi a gondom ezzel.
Majd személyesen megpróbálom kifejteni.