Csak ha nevetek

Pusztán magamnak jegyzem fel, hogy eddig hogyan köszönt be az új év.
Volt ugye torokgyulladás, foggyulladás, afta, majd ahogy ezek elmúltak, rögtön begyulladt egy újabb fog a másik híd alatt, de ezzel nem tudtam elmenni orvoshoz, lábon hordtam ki, majd alighogy lecsillapodott, rögtön jött egy újabb afta roham és betetőzésképpen ez a tetvarek influenza, magas lázzal, torokfájással, köhögéssel. Ilyenkor kellene bebújni a puha ágyba, forró mézes-boros teát inni és óriási nagyokat aludni.
Na, én ilyenkor tartok tanfolyamot.

A kocsi meg ilyenkor mondja azt, hogy megdöglött. Valahol Százhalombattánál rohad egy benzinkútnál és várja, hogy érte menjen a szerelő.

Szóval, igen, csak akkor fáj, ha nevetek.

Plázacica

Huh, de régen írtam már a blogba.

Tegnap délután egy órát üldögéltem a Westendben, a szökőkút mellett. (Nem akarok beszélni róla.)
És nem ismert fel senki.
Valószínűleg azért, mert régen írtam a blogba.

Háttérzene

Még mindig ez a ködfaragásnak tűnő értelmetlen jelentés. Csak most már a Beatrice szól a háttérben: Nagyvárosi Farkas (Úgy érezte, szabadon él), meg a Mit Akartok Még (Miért csinálom, miért nem adom fel?).
Hát, kösz Feró.