Month: January 2015

Kedves, kedves dzsessz zenészek, miből gondoljátok, hogy ha mindent szvingesítetek, akkor ennek nem az lesz a vége, hogy a normális ízlésű emberek megutálják a szvinget?

Még tart a lendület, rakom össze a MiVoltVelem válogatásokat. (És naggyon tetszik.)

Eddigi tapasztalatok:

• Rengeteget rinyáltam. Elképesztő. És biztos vagyok benne, hogy ez most is igaz. Panaszkodások. Hogy mennyire megszivattak egy hivatalban. Kurva informatika. Hogy ez is összejött. Meg az is.
  Még ha tényleg így is történt – persze, hogy így történt, hazudni nem szoktam – akkor is unalmas. Visszaolvasok 8 évvel korábbra és az ilyen bejegyzéseket olvasatlanul pörgetem át. Nem fontosak. Nem is akarok tudni róluk.
• Régebben sokkal többet sztoriztam. Mesélnivalóm még mindig van bőven, csak valahogy nehezen veszem rá magamat. Pedig egy csomó sztorit azzal zártam le, hogy van még folytatásuk, egyszer majd meg is fogom írni. És nem történt meg, 8-10 év alatt sem.
• Amiket nagyon szívesen olvasok, azok a 3-4 soros kis hangulatképek. Egy kis líra. Apró ékszerek. Ezek viszont az utóbbi években teljesen elmaradtak.

Tanulságos.

Egy újabb nekifutás.

1.
Először is, a múltkor csaltam. Nem nagyot, de. Valójában a MiVoltVelem1 kötet még nem volt teljesen lektorálva, kábé a feléig jutottam csak el. De a jubileumi határidő elgázolt. Bíztam benne, hogy azért akkora hibák nincsenek benne. Azóta átnéztem, olyan tíz helyen kellett végül belejavítanom. Frissítve.

2.
Jött egy igény, hogy a mobil formátumok mellé kerüljenek ki PC formátumban (pdf) is az anyagok. Ez plusz munka, nem is kevés, nem akaródzott. Aztán ma kellett volna havi, meg éves céges adóbevallást csinálnom és inkább belevágtam a szövegformázásba. Annál még ez is jobb. Először csak a kedvenceimet (MiVoltVelem, Karmok) gyártottam le, aztán erőt vettem magamon és meglettek az Odakint könyvek is. Mindegyik kapott egy borítót, egy tartalomjegyzéket, a stílusokat átvariáltam, végül az oldalhatárokon betördeltem a szöveget. Nem volt kellemes, de most már egészen biztosan lezárhatom ezeket az anyagokat is. Nem akarok többször hozzájuk nyúlni.

Link a szokásos helyen, bal oldalt.

Jöhetnek az újak.

ps.
Az RSS-t használóktól elnézést. Véletlenül idő előtt nyomtam a publish gombra.

Szóval egy kemény torokgyulladás. Valami rapid gyógyszer után elmúlt. Utána két fog begyulladása. A doki az egyiket megnyitotta a hídon keresztül, a trutymó le lett csapolva, a fájdalom ma délutánra elmúlt. De… még nem az igazi.

És akkor a ma esti rendelés.

– Nos, van még valami panasz? – kérdezte a doki.
– Tulajdonképpen nincs.
– Szóval van. Mi fáj?
– Nos…
– Az államháztartási hiány?
– Jézusom, ne ijesztgessen! – kaptam a szívemhez – Jöttek ilyen gennyes pattanások a számba.
– Megnézzük.

Matatás.

– Ez nem pattanás.
– Akkor?
– Afta.
– Afta kurva?
– Pontosan. Akkor jön elő, ha legyengült a szervezet.
– Hát, ez stimmel.
– Nagyon kellemetlen cucc, akár hetekig is kitarthat. Ha jól látom, van egy a nyelve tövén is. Nyelni tud?
– Nem nagyon. De már megszoktam. Van otthon Phlogosol. Ha azzal öblögetek, az segít?
– Viccel? A Phlogosol még placebónak is gyenge.
– Akkor?
– Most lekezelem, aztán majd elmondom.
– Oké.
– Tátsa ki a száját. Most elérkeztünk a legmagasabb szintú demokráciához. Azt gondol rólam, amit akar, de ne mondja ki.
– Szóval fájni fog?
– Durván.

Matatás.

– Fájt?
– Igen.
– Látja, nem beszélek mellé. Ezt most naponta kétszer meg kell csinálnia.
– Mit is?
– Csinál hyperol oldatot, belemárt egy fülpiszkáló pálcikát és addig dörzsöli a hólyagokat, amíg ki nem fakadnak.
– Ezt honnan fogom tudni?
– Véres lesz a vatta. És nagyon fog fájni.
– Jól hangzik.
– Ha így jár el, két napon belül elmúlik. Ha nem foglalkozik vele, akkor 2-3 hét.
– Aha. Köszönöm.
– Szívesen.

Szóval most így állunk. Eddig négy kiló minusz tíz nap alatt, de valahogy nem tudok neki örülni.
Lassan szeretnék már enni.

Nehéz manapság értelmes és jóindulatú emberként elviselni magunk körül a világot. Előre látni, hogyan lesz rosszabb és rosszabb, de csak tehetetlenül nézni, hiszen olyan erők mozognak, melyek kezelhetetlenek.

…

6

Istentelen frígy van közötted,
Ész és rosz akarat!
A butaság dühét növeszted,
Hogy lázítson hadat.
S állat vagy ördög, düh vagy ész,
Bármelyik győz, az ember vész:
Ez őrült sár, ez istenarcu lény!
Nincsen remény!

7

Az ember fáj a földnek; oly sok
Harc – s békeév után
A testvérgyülölési átok
Virágzik homlokán;
S midőn azt hinnők, hogy tanúl,
Nagyobb bűnt forral álnokúl.
Az emberfaj sárkányfog-vetemény:
Nincsen remény! nincsen remény!

Vörösmarty, Mihály Az emberek (1846)