MiVanVelem

Fókuszvesztés. Már régóta nem arra figyelünk, ami értékes, hanem valami másra. Valami hamis értékmérőre.

Az újságírónak már nem az a célja, hogy az olvasó elégedett legyen az írásával. Leszarja. Az a lényeg, hogy jó legyen a cím. Egy jó cím mindent elad, és ha az olvasó rákattint, akkor pörög a letöltésszámláló, ha felkelti a figyelmét a standon, akkor fogy a példány. Az olvasó pedig hamar elfelejti, hogy átvágták, hiszen már ott van a következő izgalmas cím.

Ha projektezel, akkor tudod, hogy nincs olyan, hogy normál tempóban, alaposan végiggondolva végzed a munkád. Azt senki nem fizeti ki. A kiírás szigorú, a túlélésért folytatott küzdelemben mindig van pályázó, aki extrém határidőket vállal. Van, amikor a te céged az, van, amikor a konkurencia, ilyenkor persze meg kell próbálnotok még ennél is lejjebb menni. A minőségi munka maximum lózungok formájában szerepel, mindenki tudja, hogy nem fér bele. A végén persze elégedetlen lesz az ügyfél, stresszes a beszállító, de ki nem szarja le.

Sorolhatnék még példákat, de minek. Látható, hogy valahogy úgy alakult, hogy a fő cél a pénz előteremtése, pontosabban a pénz _minél hatékonyabb_ előteremtése. A gond ezzel a ‘minél hatékonyabb’ kifejezéssel van. Lennie kellene egy határnak. Hogy ne menjünk le kutyába. Hogy legyen egyensúly a hatékonyság és a minőség között. Jelenleg az arány teljesen eltolódott a hatékonyság felé. Mindegy, mennyire szar, csak olcsó legyen. Elégedett olvasó, elégedett ügyfél, munkáját élvező szaki… ezek már mind nem számítanak semmit.
Pedig ezeknek kellene lenniük a fókuszban. Csak éppen akkor éhenhalunk.
Na, itt ment félre valami, de nagyon.