Üldögéltem a nappaliban és elmerengtem. Arra gondoltam, lehet, hogy én vagyok az egyik degu a ketrecben. Időnként alszom, időnként hajtom a kereket. Időnként eszem, időnként cserélik alattam az almot. Időnként kivesznek, ekkor szaladok egy kört az ismeretlen és izgalmas szobában. Aztán visszatesznek. És utána újból alszom, vagy megint tekerem a kereket.
Miért ne lehetnék én az egyik degu?
Felálltam, legyintettem. Hülye hasonlat. Nekem azért kell hajtanom a kereket, hogy legyen ketrecem. Ezt egy degu sohasem értené.