Macs

Amikor reggel a feje tetejére szeded ki a konzervet.

Amikor ebédfőzés közben úgy érzed, hogy figyelnek és észreveszed, hogy az előszoba sötétjébe két világító szempár úszik be oldalról. Kilencven fokkal elfordulva. Egymás fölött.

Márvány

Kedvenc Tüzépemen éppen elfogyott a zsákos murva, a héten kicsit szétnéztem a környéken, hátha máshol van. Láttam is valami hasonlót, de közelebb érve derült ki, hogy ez inkább egy kőbolt. Mindenfelé díszburkolatoknak való kövek hevertek. Még körbe sem tudtam nézni, máris rám vetődött egy idősebb hapsi, ránézésre a tulajdonos.
– Tudok segíteni valamiben?
– Izé, még nem tudom – néztem körbe bizonytalanul – Valószínűleg nem.
Na, ezt nem kellett volna mondanom. A faszi teljesen besértődött és elkezdett veszekedve vezetni az udvaron. Hogy neki milyen kövei vannak. Valahogy kinyögtem, hogy murva, erre elvitt az egyik sarokba, ahol kismillió fajta murva volt. Csak éppen a nekem kellő primitív, olcsó murva nem. Viszont innentől végig kellett hallgatnom a hapsi áradozását, hogy neki mennyi fajta köve van és hogy ő minden igényt ki tud elégíteni. Sorolta is: alpesi, zöld, barna, dunai, sóder, murva, márvány, fehérített, matt, ilyen méret, olyan méret. Láttam már bőven, hogy nem ez lesz az én üzletem, de a hapsi annyira belelovalta magát abba, hogy neki mennyi fajta köve van, hogy nem bírtam elszakadni tőle. Aztán intett, hogy menjek vele. Ahogy közeledtünk a tárolóhoz, meglassultak a léptei, az arca kisimult. Érezni lehetett, hogy amiket eddig mutatott, az mind semmi, ez, ami itt lesz, ez a fő attrakció, a többi a fasorban sincs.
– Thasszoszi márvány – suttogta áhitattal.
Nem tehetek róla, harsányan felröhögtem.

From Thassos 2011

Szemmel láthatóan rosszul esett neki.
– Úgy nézzen rá, hogy ilyen kő nincs a természetben.
– Nincs – bólogattam vigyorogva.
– Thasszoszban kifejtik a márványt, apróra törik, majd egy gépben gömbölyűre csiszolják.
– Nyilván.
– Ilyesmit nem lát mindennap az ember.

Aztán valahogy elszakadtam tőle és hazafelé menet nem tudtam letörölni a vigyort az arcomról. Tudom, az ilyesminek elég kicsi a valószínűsége, nem tudhatta, hogy amikor körbekajakoztuk Thasszoszt, az első táborhelyünk pont egy márvány kőfejtőben volt, és bizony ezzel az aprókavicsos márvánnyal volt borítva a part. Amelyről már tudjuk, hogy nem található a természetben.

From Thassos 2011

Pedig egyszerű

Banális történet. Egy ügyfélnél a helyi emberek nem hangoltak össze egy tevékenységet és emiatt félrementek a dolgok. Jött a telefon, hogy ehhez már nem értenek, rakjak már rendet. Éppen ebédeltem, olyan nagyon nem akartam az esettel foglalkozni, de az új Exchange-ben még nem vagyok annyira otthon, hogy fejből elmondjam nekik, mikor, hová kell kattintani, a parancssorról meg ne is beszéljünk, szóval legyintettem és kértem, tegyék át rám az esetet. Persze az ebédet még befejeztem, sőt a kávé/szivarka is megvolt az udvaron. Közben csörgött a telefon. Az egyik helyi ember hívott, hogy nem tudott ülni a fenekén, ráguglizott a problémára és talált is valamit, ha nem haragszom, akkor megpróbálja megoldani maga. Nem haragudtam. Fél óra múlva jött a levél, hogy minden rendben.
Ezek azok a pillanatok, amikor úgy érzem, óriásit segítettem valaki másnak. Azzal, hogy nem csináltam semmit.
És ezek azok a pillanatok, amikor megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy nem a tudás, nem az intelligencia tesz valakit jó szakemberré, hanem a hozzáállása.