Unalmasnak induló szombat reggel. Kócos ébredés, kávé, mandarin reggelire. Gép bekapcs, nézzük, mi is történt a virtuálisban. Meow jött ezzel a Publióval. Pont ő. Aki pontosan tudja, már csak a Foucault Inga alapján is, hogy mi a különbség a szerzői kiadás és a kiadói kiadás között. Hogy mennyire más, ha valaki pénzt öl bele abba, hogy a silány irománya látszólag kikerüljön az irodalmi piacra, illetve a kiadó tartsa értékesnek annyira a művét, hogy gazdasági kockázatot is vállalva, kiadja.
Hmm.
Aztán blogok, feed-ek, fórumok átfutása.
És, nocsak, már. Mi ez a zene, ami folyamatosan szól a fejemben? Hátradőltem a székemben, kezemet összefűztem a tarkóm mögött. Mi is ez? Bowie, az biztos. De azon belül? A szöveg… gyere már elő! Hoppá. Megvan a refrén: Velvet Goldmine. Tényleg, ennek a számnak volt egy überjó videója, kicsit olyan Picasso rózsaszín korszakából, bohócok a tengerparton, nagyon ütős. Fent van a Youtube-on? Nézzük meg.
Hát, nincs. De van egy csomó egyéb verzió.
Mi is ez a zene tulajdonképpen?
Beleakaszkodtam, mint Floki a lábtörlőbe.
Nos, néhány youtuber szerint ez a dal része a Ziggy Stardust anyagnak. Nem egészen. Tényleg akkoriban írta, de a lemezre már nem került fel. Egyedül egy kislemez B oldalán jött ki. Sem a Ziggy koncertfilmben, sem a Bowie kezdeti karrierjét bemutató filmben nem szerepel, azaz minden ilyen Youtube videó kamu.
Keressünk tovább.
Létezik egy 1998-as film Velvet Goldmine címmel, eredetileg Bowie életéről lett volna szó, de amikor elolvasta a forgatókönyvet, határozottan közölte, hogy ehhez semmilyen formában nem adja a nevét, de még tőle származó zenét sem tehetnek be. A producer nem dőlt a kardjába, a filmben szereplő zenészek így is durván nagy nevek, a színészek szintén. Ennek ellenére a film felejthető, leginkább a biszexualitás nyílt tárgyalása miatt lehet emlékezni rá. (Azért az elsőre elég meredek, amikor Obi van Kenobi tök pucéran helikopterezik a farkával a szinpadon, vagy amikor Christian Bale-t megdugja.)
És van ugye az a bizonyos Bowie szám.
Aztán jött egy őrült fazon és megcselekedte azt, amit Bowie annyira tiltott. Fogta a Velvet Goldmine számot Bowie-től, majd alávágta a Bowie-től független Velvet Goldmine film részleteit.
Ezzel valami minőségileg más állt elő. Persze, lehetett érteni a filmet és lehetett érteni a számot is. De ez a kettő együtt valahogy jobban ütött.

Nézdd meg. Amikor a hangárban a menedzser megfordul, majd a várakozó zenészek közül rámutat egyre:
– Belőled sztárt tudok csinálni!
És a zenész körbefordul és már fények villódznak körülötte, leng a köpenye… és már sztár. És a klipben látszik az egész folyamat. Beleértve a zenész elzüllését is. Velvet Goldmine. Egyszerre egy szokatlan szerelem és az aranybánya. A zenéből. A sztárból.

Engem az élmény annyira durván megütött, hogy délben, amikor Nejjel éppen bevásároltunk az Auchanban, akkor sem tudtam vele kommunikálni. Nem volt rá kapacitásom. Csak dúdoltam a dalt magamban, folyamatosan.

Érted? Lehetsz bármennyire is jó. Lehetsz akár a legjobb is. Nem számít. Amíg rád nem mutat egy sztárcsináló, addig senki vagy. Ha rádmutattak, akkor lehetsz egy seggdugasz is, de sztár leszel. Senkit nem fog érdekelni, hogy neked mondanivalód van… hogy esetleg tehetséges vagy.

Sztár akarsz lenni? Vagy üzenni az embereknek?

Ha az első, akkor szállj bele nyugodtan az intézményesített lehetőségekbe. Kölcsönös alapokon nyugvó promóció. Tehetségkutató. Kiadók ingyenes akciója. Minden jöhet. Persze gáz, hogy ilyenkor nem azért leszel sikeres, mert jó vagy (persze lehetsz jó is, tényleg), hanem azért, mert dübörög mögötted a gépezet. Aztán ha ez valamiért leáll, nem érted, hogy miért marad el a siker, amikor te ugyanúgy dolgoztál tovább. Jön az összezuhanás.

De ha a második a fontos… akkor rossz hírem van. Akkor add oda nekik ingyen. Csak így tudsz kimaradni a gépezetből.
Igen, hallom a sikolyokat. Miből élsz meg? Nos, valami másból. Vagy ebből, de nyomorultul. Viszont, ember, nem vagy köteles adni az embereknek. Ha nem tetszik a rendszer, akkor csinálj mást, éljél meg belőle és tojjál az emberiségre. Még mindig jobb, mint beszállni a sztárcsináló bizniszbe.
Elhiszed, hogy mennyien leírták, elénekelték, megszoborták már a frankót? Ezeknek jó, ha egy tizede érte el az emberiség figyelmét. A világ pedig közömbösen ment tovább.

A végére még egy videó.

Keresgélés közben bukkantam rá és amikor először megláttam, csak annyit reagáltam, hogy mi ez a szar? Aztán megnéztem néhányszor, jobban odafigyelve a pacákra, és megértettem. Az a romlottság, az a cinikus önelégedettség, melyet ének közben mimikával, testbeszéddel sugároz, nagyon finoman, de egyben markánsan is körberajzolja a dal mondanivalóját. Megtetszett.