Nem is tudom mióta, de már legalább hónapok óta ma fordult elő először, hogy családunk tagjai egy épületen belül tartózkodtak. Sajnos a csoda nem tartott sokáig, lányom nem érezte jól magát, elment pihenni, Nej pedig a koránkelők határozottságával aludt el a fotelben.
Fiammal még 11-ig beszélgettünk a világ nagy dolgairól, aztán ő is felállt.
– Lassan elmegyek aludni.
– Tedd azt. Nekem még dolgom van.
– Micsoda?
– Végig kell csinálnom egy laborgyakorlatot.
– ?
– Igen, leszarom. De nekem kell tartanom.
Azok a szürke hétköznapok
Creative Commons Licence
2014. July 26. Saturday at 01:34
like :)
2014. July 26. Saturday at 09:35
Ismerős, nekem is csak olyankor van időm felkészülni az órára :)