Mivel azt a fránya kajakot csak vissza kell vinni valamikor – legkésőbb másodikáig – és mára gyönyörű, napfényes napot ígért a meteorológia (nőjön be az orruk lika), úgy gondoltam, evezek még egy utolsót az évben. Háát…
Beöltöztem. Beállítottam a kajakot. (Mivel már tudom, hová kell állítani a lábtámaszt, 20 másodperc alatt a helyére tettem. Ennyi kellett volna, hogy élvezzem a pár nappal ezelőtti evezést.) Feldobtam a csomagtartóra, déltájban leszaladtam Dunaharasztiba.
Meglepő módon volt élet a csónakháznál. 4-5 autó, egy kisebb társaság kivonszolt egy asztalt az italoknak, aztán nyuszifül jelmez fel, bulivan. Sérelmezték is, hogy ilyenkor miért rongálom a hangulatukat evezéssel.
A fene tudja. Én se tudom. De valahogy beleégett az agyamba, hogy idén még evezek egyet. Még akkor is, ha akkora köd van, hogy a vizet is alig látom.
 |
| From Kajak |
Ez itt fent közvetlenül beszállás előtt van, a haraszti HÉV-hídnál. És itt még istenes volt a helyzet.
 |
| From Kajak |
Sasszeműek kivehetik a ködből az M0-híd tömbjét. Kábé 50 méterre voltam a hídtól.
Akkora tejföl volt, amekkora nincs is. Majdhogynem nagyobb ellenállása volt, mint a víznek.
Ráadásul nem ez volt a legdurvább: a Duna folyt. Oké, általában szokott, de a Soroksári Duna ennyire azért nem. Nem onnan tudom, hogy folyt, mert felfelé nehezebb volt evezni, hanem onnan, hogy látszott. Na, ilyet még nem tapasztaltam eddig. Határozottan láttam, ahogy iparkodik a víz, a parthoz közel pedig fodrozódik a limányvonal. Az M0-híd alatt meglehetősen gusztustalan vízmozgások fogadtak.
A legerősebb lapátommal mentem, ennek ellenére felfelé olyan 5,5 kmh volt a maximum. Visszafelé, úgy, hogy éppencsak lapátolgattam, 8,5-9. Nem is mentem el addig, amíg terveztem, ebből az időből és vízből elég volt egy óra.
A hideg időnek is megvan az előnye: nem kellett nagyon tisztogatni a kajakot, elég volt lerugdosni róla a jeget. Gyorsan elraktam a hajót, aztán fél háromkor már otthon is voltam. Ünnepi ebéd (lencsés/szalonnás/káposztás), egy utolsó meghitt beszélgetés a csatába induló harcosokkal, aztán csendespihenő. Én feljöttem a padlásra szivarozni, Nej a konyhában kreatívkodik, a kölykök lélekben készülnek.
Eddig jó az év utolsó napja.
2012. December 31. Monday at 17:43
B.U.É.K! :-)
2012. December 31. Monday at 18:56
Neked is!
2013. January 01. Tuesday at 10:45
Jókedvet,egészséget kedves mindnyájatoknak az új esztendőben!
2013. January 01. Tuesday at 11:16
Nektek is, kedves Hvala.
2013. January 01. Tuesday at 12:46
Olyan ujevet kivanok, amilyet szeretnel. :-)
2013. January 01. Tuesday at 18:54
Azaz figyelembe vetted, hátha mazochista vagyok. :)
Köszi és viszont!