Felsőoktatás

Lányom óvatosan cserkészett be hétfőn.
– Van neked ügyfélkapus belépésed?
– Van.
– Használhatom?
– ???
Mint kiderült, vasárnap este kaptak egy feladatot: bizonyos adatok alapján írjanak egy 5000 szavas tanulmányt. (Vagy esszét, mert ma már minden diák esszét ír, fogalmazást egy sem.) A beadási határidő péntek, a tanulmány egyben félévaláírási kritérium is. Az adatok forrása meglehetősen konkrétan meg volt adva: TeIR, azaz Országos Területfejlesztési és Területrendezési Informatikai Rendszer, ezen belül is meghatározták, hogy mely részfeladatokhoz mely webes alkalmazásokat kell használni. Ezek közül 3 alkalmazás regisztrációhoz van kötve.
A regisztráció a következőképpen néz ki: ha van ügyfélkapus hozzáférésünk, akkor belépünk vele. Ha nincs, akkor okmányiroda, csináltatunk egyet. (Emlékeim szerint 2-3 nap, de a kollégistáknak ehhez haza kell utazniuk.) Miután megvan az ügyfélkapus azonosító, belépünk, és immár regisztrálhatjuk magunkat a TeIR rendszerébe. Kíváncsiságból megtettem, erre azt az üzenetet kaptam, hogy a regisztrációs kérelmet befogadták, a Jedi tanács legközelebbi ülésén foglalkoznak is vele. Azaz emberi nyomozás, emberi döntés, melyre várni kell – és akkor sem biztos.
Na most, a gyerek – és a tankörtársai – kaptak öt napot, hogy mindezt végigcsinálják, majd a megszerzett adatokból megírják a tanulmányt. Egyébként bukik a tantárgyból a félév. Ügyes.

Fonjuk össze a szálakat. Ez ugyanaz a hétfői nap volt, amikor egész nap pizsamában rohangáltam, habzó szájjal, kezemben csavarhúzóval a lakásban és az idegességtől enni sem tudtam. Mondhatni, a tanerő nem is időzíthette volna jobban az akcióját. Rögtön elkértem a lánytól a tanár telefonszámát, de jó érzékkel nem adta ide. (Hagyd, Apa, ez az én harcom.) Másnap a négy legnagyobb szájú diák – a lányom vezetésével – letámadta a tanárt, hogy akkor ezt most hogyan. És itt jött a legnagyobb döbbenet: a tanárnak fogalma sem volt róla, hogy ezekhez az alkalmazásokhoz regisztrálni kell. Viszont nem hagyta magát a sarokba szorítani, egyből visszatámadt, hogy miért csak ma szóltak neki, így elveszett két értékes nap. Számoljunk: vasárnap este lett kiírva a feladat, a hétfő elment azzal, hogy a nebulók mindenféle módon megpróbáltak bejutni a rendszerbe, majd miután nem sikerült, kedden szóltak a tanárnak.

Most éppen patthelyzet van. Állítólag létezik olyan tanár, akinek van hozzáférése a rendszerhez, majd ő leszedi az adatokat, a diákok meg gyorsan összedobnak valamit a maradék időben.

Pont ma beszélgettünk a könyvelőnél és elhangzott, hogy milyen rafinált módokon oldják meg az egyetemek a diáklétszámok csökkentését. Habár nagy rajongója vagyok az összeesküvés-elméleteknek, de ebben most konkrétan nem hiszek: szvsz nem kell ott bonyolult stratégiákat feltételezni, ahol a közöny és a beleszarás is elegendő magyarázat.