Ne legyenek senkinek sem illúziói, ebben az országban béke addig nem lesz, amíg Orbán Viktor él. Akár leváltják most, akár nem, akár valamikor később váltják le, akár soha, itt fog kavarni. Márpedig láttuk, mennyire képes ellenzékből is rombolni.
(Tudom, sokan mondják – némileg reménykedve – hogy egyszer elegük lesz belőle a pénzembereknek és elzavarják. Csak azt felejtik el, hogy vannak jóval nagyobb pénzemberek a nemzetközi vizeken, akiknek kifejezetten jól jön, hogy Magyarország válságban van. Kell a francnak egy újabb jó eszkimó vadász, amikor olyan kevés a fóka.)
Ebben az a különösen kellemetlen a számomra, hogy mindketten nagyjából egyidősek vagyunk. Minden emberi számítás szerint nagyjából ugyanakkor fogunk elpályázni ebből a világból. Azaz felkészülhetek rá, hogy a hátralévő életemet egy folyamatosan lezüllő, egyre reménytelenebb környezetben fogom leélni.

Nem, sajnos az elefántcsont-torony nem működik. Vagy hogy egy másik metaforát használjak, legyen bármennyire is erős a világítótorony, a toronyőr nem tudja függetleníteni magát a tengertől. Be lehet zárkózni a lakásba, be lehet zárkózni önmagunkba, de attól még a környezetünk erősen meg fogja határozni a hangulatunkat, az életkedvünket.