Kifőzde a piacon. Áll a sor a pult előtt. Egy kerek hapsi előttem.
– És akkor kérnék elvitelre túrós csuszát is.
Rápillantottam az ételre, gusztusosan nézett ki, tele barna pörccel.
– Kérnék rá cukrot is.
A pultos csajnak a szeme sem rebbent.
– Porcukrot vagy kristálycukrot?
– Természetesen porcukrot! – horkant fel a férfi.

—

Vasárnap hajnali egy óra, Nagyvárad tér. Az éjszakai buszt vártam.
Egy idősebb bácsika jelent meg, egy hajókoffernyi görgős bőröndöt vonszolt maga után.
– Elnézést, milyen közlekedés van még ilyenkor? – kérdezte.
– Vacak. Merre szeretne menni?
– Arra – mutatott északnak.
– Ez kevés lesz. Pontosan hová?
– Baross utca.
– Pont ezért kérdeztem. Vannak éjszakai buszok, de azok csak párszáz méterig mennek északnak, aztán elfordulnak délkeletnek.
– Villamos?
– Az ilyenkor már nincs.
– Pedig már az Orczy tér is jó lenne.
– Akkor nincs gond. Az olyan 15 perc séta ide.
– Csak? Köszönöm, akkor megyek.

Elindult.
2-3 perc múlva elment mellette egy villamos. Én láttam, hogy garázsjárat, de az öregnek esélye sem volt elolvasni a feliratot.
Érdekes, de nem csuklottam.