Szombaton borulást voltunk gyakorolni a Velencei-tavon. Pontosabban, a borulást már nem kellett, sokkal inkább a borulás utáni tevékenységeket. Na jó, a káromkodás már helyből ment.
Némileg felemás a kedvem, így utólag. Én ugyanis egy műsoron kívüli borulással kezdtem a csónakkikötőben, ami nem volt gond, mert kacagtunk egy jót rajta, visszamásztam, másodikra sikerült beülnöm és már mentünk is tovább.
Az se tűnt vészesnek, hogy balfék módjára jó két órát evezgettünk, mire megfelelő gyakorlóterepet találtunk.
Az arcom akkor szorult ökölbe, amikor kikötés után megláttam, hogy az első borulás után a vízhatlan mobiltartó tok beázott, de teljesen – a két telefon pedig közel két órát lubickolt a vízben. HTC HD2, Samsung Galaxy Mini, isten véletek. Majd találkozunk az örök vadászmezőkön.
Másfelől viszont megtanultam a páros mentést, azt, amelyikről kiderült, hogy nem is annyira bonyolult. Pluszban még a ki/beszállás terén is nagyot haladtam előre, szóval néhány szorongató rémmel sikerült végeznem.
A duma helyett jöjjenek a fényképek.
From MiVanVelem |
Itt még mosolyogva, üdén, nem is sejtve, hogy a két mobiltelefon már fuldoklik.
From MiVanVelem |
Az ember, aki állandóan a nők után kajtat. Most éppen latex ruhában.
From MiVanVelem |
Vazze, hát nem lelökött?
From MiVanVelem |
Voltak, akik harcoltak vele…
From MiVanVelem |
… és voltak, akik csak fejben próbálták legyőzni a tigrist. Sörrel a kézben.
From MiVanVelem |
Végül a pancsoló kisfiú.
2011. September 05. Monday at 23:21
Lehet, hogy le leszek zúzva, de hadd kérdezzem meg: minek az evezéshez mobiltelefon? Csak azt ne mondd, hogy közben is dolgozni szoktál…
2011. September 05. Monday at 23:26
De igen. A munkaköröm része, hogy bármelyik kolléga, aki éppen ügyfélnél szop – akár hétvégén is – és elakad, felhívhat, hogy továbblökjem a holtponton.
A vízhatlan tok kiképzése egyébként olyan, hogy ki sem kell belőle vennem a telefont, fel tudom venni úgy is, szóval tényleg nem egy nagy mutatvány. Az más kérdés, hogy az adott esetben rosszul zártam le.