Konfidencia intervallum

Játszottam itt egy kicsit a matematikával, amire Lucia reagált a blogjában, lefordítva magyarra a mondanivalót. Be is vezetett két tipust, a nyertes és a vesztes tipust. A magam részéről ezen finomítanék egy kicsit: ugyanis létezik egy olyan tipus, aki úgymond moderáltan nyertes, de mindig.

Az elvet anno a marxizmus-leninizmus tanulmányaim közben ismertem meg. Lenin ugyanis rendszeresen két célt tűzött ki maguk elé a nagy változások (mint például a novemberben elkövetett Nagy Októberi Szocialista Forradalom) előtt: egy minimális célt és egy maximális célt.
Ez egy nagyon jó elv, ha helyesen alkalmazzuk. Nagyon fontos, hogy már a minimális cél elérésekor is durrogjanak a petárdák, törjön ki az örömünnep. Hiszen már ez is siker. A maximális cél elérésekor pedig hulljunk alélten a fotelunkba és időnként simítsunk végig a fejünk fölött lebegő glórián.

A konkrét példák esetén, ha a gyengébb futó azt tűzi ki maga elé minimális célnak, hogy végigfusson, maximális célnak pedig azt, hogy benne legyen az első ezerben, akkor az 1023. hely esetén is boldog lesz. Ugyanez érvényes a jobbik futóra is a 2. hely esetén, ha minimális célként a dobogót tűzte ki maga elé.

Azaz tessék észrevenni a lényeget: amikor célról beszélünk, akkor soha nem konkrét értéket nevezünk meg, hanem zónát. Melynek az alsó értéke a minimális cél, a felső pedig a maximális.

Nekem az a nagy szerencsém – és ezt nem is győzöm eleget hangsúlyozni a magánéletben sem – hogy rengeteg dolog ivódott bele a gondolkodásomba a versenybridzs során. A gyors helyzetfelismerést, a gyors döntés képességét most hagyjuk, jelenleg a ‘mindig zónákban gondolkodunk’-elv a lényeges. Ott nem is lehetett másképp, a metanyelvként funkcionáló licitrendszerek nem tették lehetővé a lap pontos bemutatását, ehelyett rendszerint csak zónákat, intervallumokat jeleztünk.

Még egy megjegyzés: nagyon fontos, hogy a zóna alsó határa ne legyen túl alacsony. Ha nem kell hozzá erőfeszítés, akkor természetesnek vesszük az elérését, elmarad a teljesítése esetén járó öröm. De túl magas sem lehet, mert akkor meg könnyen frusztráltak lehetünk. Itt jön be a reális helyzetértékelés, és képességeink, motivációnk pontos ismerete.

Szóval könnyen folyamatosan boldogok lehetünk, csak használni kell hozzá az eszünket.