Öröm: Intenzív mennyiség, gyakorlatilag örömimpulzusok az emberi felületre vetítve. Mértékegysége: gau/négyzetméter, jele: O. Amennyiben az értéke negatív, szokták bánatnak is nevezni. Ilyenkor az örömimpulzusok távoznak a felületről.

Vágy: Az elvárt pillanatnyi örömimpulzusok értéke. Mértékegysége szintén gau/négyzetméter, jele: V.

Siker: Extenzív mennyiség, az öröm időegységre vonatkozó átlagértéke.
Jele S, kiszámítása:

ahol a t1-t0 időtartam méretétől függően beszélhetünk rövidtávú, középtávú illetve hosszútávú sikerről. Ha S1 értéke negatív, akkor kudarcnak nevezzük.

Boldogság: Annak a tudatosulása, amikor valaki jól érzi magát a bőrében.
Jele B, kiszámítása:

ahol a t1-t0 időtartam méretétől függően beszélhetünk rövidtávú, középtávú illetve hosszútávú boldogságról.
Értelemszerűen boldogság csak akkor keletkezik, ha az O(t)-V(t) érték pozitív.

Nagyítás

Látható, hogy a fenti diagramon az illetőnek 32 éves korában kevés öröm jutott, de mivel akkor éppen az elvárásai sem voltak túlzottan magasak, relatíve boldognak érezte magát. Pont az ellenkező végletet mutatja a 18 év körüli időszak, amikor rengeteg öröm érte delikvensünket, de ő szemmel láthatóan az egész világot akarta, ott és akkor. A kielégíthetetlen igénye miatt akkoriban folyamatosan frusztrált és boldogtalan volt.

Érdemes szót ejteni még egy közkeletű elképzelésről. Azt szokták mondani, hogy aki megérdemli, az el is szokta érni a boldogságot. Bármilyen fura, de ez igaz is – csak nem úgy. A tudomány mai állása szerint isteni igazságszolgáltatás ugyanis nem létezik.
A kulcs az, hogy kit értünk ‘aki megérdemli’ alatt? Szerintem bárkit, aki megérti, felfogja azt, hogy azok az igazán boldog pillanatok az életében, amikor az O(t) görbe értéke a V(t) görbe megfelelő értéke felett van – majd ebből kifolyólag úgy él, hogy a V(t) értékét igyekszik hozzáigazítani a megsaccolt O(t) értékhez. Minél többször sikerül, annál boldogabbnak fogja érezni az életet – még akkor is, ha egyébként nem dúskált a jóban.