Mindez egy festőben.

Kábé egy hete érkezett meg az American Surreal album. Azóta esténként ezt nézegetem levezetésként. Egyszerűen félelmetes. Túlzottan nem is mennék bele, aki festményeket akar szavakkal leírni, az hülye. Ha ráadásul szürreális festményekről van szó, akkor meg nagyon hülye.

Nem is ezért akartam írni. Ahogy nézegettem az Ape Worship című munkát, valami már elkezdett motoszkálni bennem. Aztán amikor elolvastam, hogy készítettek egy életnagyságú, aranyszínű gorillacsontvázat a múzeumba, palettát adtak a kezébe és szembeállították a festménnyel, akkor már nagyon ismerős volt valami – csak nem tudtam, hogy mi.
Aztán beugrott: Böbe. A veszprémi állatkert valamikori csimpánza. Neki volt az egyik kedvenc szórakozása a festés, a látogatók nagy örömére. A csajszi már sok-sok éve meghalt. De most jön a kapcsolat része a történetnek: Böbét nem temették el, a csontváza ma is ki van állítva a budapesti állatkertben. (Az elmúlás részlegben.) Hogy szorosabb legyen az asszociáció, a csontváz mellé tették egyik egykori festményét is. Innen már csak egy lépés elképzelni a palettát a kezébe.
Ma már gyakorlatilag nincsenek távolságok, én se vacakoltam sokat, megírtam a történetet Schorrnak. Tetszett neki.

ps1.
Azért… olyan furcsa belegondolni. Vannak a világnak részei, ahol működik a meccénás modell. Két festménye is úgy készült el, hogy valakivel megbeszélte, az illető megrendelte, majd Todd dolgozott rajta egy-egy évet. Szeretnék így élni.

ps2.
Ja, tudtátok, hogy egy ideig a MAD-ba rajzolt karikatúrákat? Aztán benőtt a feje lágya.