MonthJuly 2009

Egy icipici népművelő

Aki mindenkiben benne lakozik.

Nem, ne is tagadd, benned is. Már rögtön a tagadással lebuktál. Vitatkozol? Győzködöd a másikat?
Miért is? Mi a jó neked abban, ha úgy álltok fel az asztaltól, hogy onnantól a partnered is a világokat tojó zöld krokodilban hisz, pedig addig szerinte a gigantikus fába szorult féreg izzadta ki a bolygókat, köztük a Földet is.
Vigyorogsz? Úgy csinálsz, mintha soha nem vitatkoztad volna át valakivel az éjszakát arról, hogy most akkor élt-e egy Jézus nevű pacák és mi a fenét is csinált valójában, vagy mi is volt az a nagy vita Platon és a sztoikusok között, vagy csak úgy szabadon, mi a fészkes fene is az, hogy kispolgár?

Magunk között vagyunk. Most őszintén: ki nem szarja le? Nem tökéletesen mindegy? De mégis veszettül érveltél, akár több éjszakán keresztül is.

Oké, mondod erre (Már megint vitatkozol?), hogy kicsit merítettem. Mert lehet, hogy én ilyen hülye vagyok, meg lehet, hogy a haverjaim is – hiszen hasonló ugye a hasonlóval – de a világ főleg nem ilyen alakokból áll.

Nem a francot. Utazz tömegközlekedésen. Hallgass bele a piacon mások beszélgetésébe. Beszélgess el a kutyasétáltató lakótársakkal. Pár perc, és valaki már győzködi is a másikat. Mocskos kommunisták… hatalommániás Orbán… zsidók, szlovákok, cigányok. Miért érzi valaki fontosnak, hogy ezekről a témákról legalább egy egyetértő hümmögést kierőszakoljon a másikból? Miért kell egyáltalán a másikat győzködni arról, hogy szerintünk kik és mikor baszták el?
Mert ebben hiszünk… és borzasztóan zavar, hogy mások másképp gondolják. Persze, hogy nem hagyhatjuk ezt ennyiben – gondolja az a pici népművelő.

Félre ne értsd: nem a vita ellen vagyok. A vita élesíti az elmét, szélesíti a gondolkodást. A vita jó. De belegondoltál már, mi lehet az oka annak, hogy olyan veszettül véded az álláspontodat? Miért nem mered sűrűbben kimondani azt, hogy ‘akár így is lehet’… vagy azt, hogy ‘mindegy’. Miért kell addig folytatni egy vitát, amíg a másik teljesen meg nem adja magát? Hiszen ettől nem leszel alfa hím. Én legalábbis még soha nem láttam olyat, hogy egy gyönyörű nőstény példány egy filozófiai vita győztesére vetette volna magát ‘én hősöm!’ felkiáltással.
Az a beépített népművelő, az a hibás. Az kényszerít arra, hogy ezt a világot jobbá tegyed. És mi mással tudnád jobbá tenni, mint hogy a saját – borzasztóan helyénvaló – gondolataidat plántálod mások gondolatai közé. (“Vagytok palánta, Istennek fája és mi a munkatársai” – hogy idézzem az egyik legfőbb népművelőt.)
És teszi ezt mindenki, mert ez a pici népművelő mindenkiben benne van. A középkorú anyagmozgató szakmunkás a kocsmában a maga szintjén a maga haverjai között… a lila bölcsész a romkocsmában, szintén a maga környezetében. Az egyik zsidózik, a másik spinózázik… a pici népművelő(1) pedig boldog, mert dolgozik.

Ja, hogy miért is lett ebből írás a blogon.

…Izé, blog….

Belegondoltál már? Hiszen a blog a legjobb illusztráció a pici népművelő tevékenységéhez. Vitázol? Meg tudsz győzni pár embert. Blogolsz? Rengeteg ember olvassa.
A pici népművelő is evolválódik.

(1) Aki a ‘pici népművelő’ helyébe az önző mém kifejezést helyettesítette be, nem téved nagyot. Szerintem. De nem akarom megvitatni.

RSD ma

Nagyítás

Nagyítás

Olvasgatok

Egy teljesen vállalható cikk – és a kommentekben a szánalmas magyar rögvalóság.

ps.
Amikor ezt írtam, még csak két komment volt kint. De lefogadom, lassan ébredezni fog a többi elmeroggyant is.

Józsi néni praktikus tanácsai 6

Szúnyogháló.

Ránézésre nem tűnik olyan nagy dolognak – de ha belegondolsz, hogy a kereszthuzattal sokszázezer forintos klímaberendezést spórolsz meg, nem beszélve a nem elfogyasztott árammennyiségről – akkor azért nem is olyan nagy hülyeség.

Az első akadály: az emeleti szobák. Mert lent még csak-csak elbohóckodik az emberfia, de olyan magasra, kívülről bármit is szerelni… elég necces. Most vegyek egy húszméteres létrát? (Oké, nem lenne hülyeség, de egy ekkora létra nem olcsó dolog, meg egyébként is, hova tenném?)

Az első akadály leküzdése: olyan 1000 forint körül lehet kapni előrecsomagolt szettet dobozban, benne egy ragasztós tépőzárral, meg méretreszabott szúnyoghálóval. Az egész úgy van kitalálva, hogy belülről lehessen felrakni az ablakra – létra balfenéken el. (Tudom, lehetne külön is venni tépőzárat… de próbáltál már barkácsboltban méretre vágatni szúnyoghálót? Az eladó inkább kilép a cégtől, mint odamenjen hálót szabni. Ráadásul az árkülönbség sem jelentős, egy-kétszáz forint.)

No, tehát a végén ott álltok, szemtől szembe: az ablak meg te. A szél ördögszekeret görget a háttérben. Meredten nézitek egymást, egyikőtök sem mer még csak pislantani sem. Végül előkapsz egy ollót, villámgyorsan előrántod a dobozból a tépőzárat és nekiállsz beszabni az ablakhoz.
Ne kapkodj. Egy száraz ronggyal töröld át előtte alaposan a keretet, figyelj arra, hogy pókháló se legyen a környéken. Harc közben bármikor beleakadhatsz, még akkor is, ha egyébként nem lenne útban.

Fel van ragasztva a tépőzár a keretre. Elégedetten nézed. Tulajdonképpen már túlvagy a felén, gondolod. A francokat. Most jön a cuclis rész. Például ki kell szabni a szúnyoghálót.
Ez egy rémálom. Az ablakkeretet már lemérted, a szúnyogháló ott fekszik kiterítve a parkettán… de mivel jelölöd be, hol is kell vágni? Nej szabókrétája remekül bejelölte… a padlót. Magán a hálón nem maradt semmi. Szemre vágni? Egyenesen? De nem volt más, kiszabtuk így. Végülis felraktuk az ablakra, de egy hét után kiszakadt a közepe. Nagyon meg lett feszítve.

Aztán egyik éjszaka megálmodtam a megoldást: nem kell annyit szarakodni a szabással, egész egyszerűen szorosan feltekerem a hálót, lemérem a felesleget – és csak egy nyisszantás. Utána kitekerem, elfordítom 90 fokkal, feltekerem, majd újból nyisszantok. Tökéletes is lett.

Meg kicsi. Egészen egyszerűen hiába pontos centire a háló, nem tudod rendesen felrakni. Lesz, ahol laza lesz, lesz, ahol megfeszül. Márpedig ahol feszül, ott egy hét múlva szakadni is fog.
Újabb háló a kukába.

A következő szabásnál bátran rászámoltam 10-10 centit. A feltekerés helyett meg hajtogattam – hiszen így bármekkora hálóval el lehet bánni, a tekeréshez meg egyszerre kellene mindkét oldalon tevékenykedni.

És ez lett a jó megoldás. A nagyobb hálót kényelmesen fel tudtam rakni, nem feszült sehol. A felesleget meg vagy ott hagytam, vagy ha nagyon zavart, akkor pengével, dekorszikével minden további nélkül le tudtam kapni.

Innentől kezdve a maradék tizet a fiammal együtt pillanatok alatt dobtuk fel, még ilyen viharos szélben is.
Mindehhez két garnitúrát kellett elcsesznünk. Nem egy nagy tétel – de neked ez után az írás után még ennyi tanulópénzt sem kell fizetned.

Best Buy

Nagyítás

Jó, mi? Egy üveg olaszrizling 298 forint az Auchanban. Ugyan nem nyomoztam aprólékosan utána, de saccra az üveg, a cimke, a dugó, a gallér, a palackozás költsége nagyjából le is fedheti ezt az árat – és akkor még nem is beszéltünk a felhasznált cukorról.
Akkor mennyi lehet az értéke a benne lévő folyadéknak?

Ja, és még csak nem is asztali bor.

[Update]
Most látom, hogy +40 forint az üvegbetét. Akkor ez lenne a lötyi valódi ára?

© 2021 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑