Társastánc egy hölgyre, egy úrra és négy macskára

Mint írtam, odáig eljutottunk, hogy Gizit kipateroltuk az utcára. Gazda, mint az várható volt, nem jelentkezett. Jó vagyok én is, mint később megtudtam, most van itt a kismacska szezon: az internet tele van gazdát kereső cukibbnál cukibb szőrgombócokkal.
Másfelől meg… látszott, hogy bizony baj van. Picúr szabályosan rosszul érezte magát. Hiányzott neki Gizi. Meg nekünk is. Nekem mondjuk személy szerint nem annyira, de a csajoknak igen. Engem inkább az zavart, hogy nekem kellett mindig elkergetnem a teraszról. Azért valahol csak családtag lett belőle, én meg egész egyszerűen nem tudok haragot tartani.
Az tehát látszott, hogy Gizi marad. Viszont az is igaz, hogy valahogyan jelezni kellett neki, hogy ez így nem mehet tovább. Kaptam olyan tanácsot, hogy amikor nekiesik Kajlának, akkor verjem el. A vadóc macska így tanul. Igenám, de Kajla már csak 3-4 naponta látogat haza – és ilyenkor is csak a marakodás hangját halljuk meg éjfél után. Mire kiérek, már rég vége mindennek, ráadásul Gizit utól sem lehet érni, hogy legalább oldalba rúgjam.
Emiatt találtam ki ezt a haragszomrád-ot. Hétfő este én kaptam rajta, hogy megtépte Kajlát, én rohantam oda, én próbáltam rácsapni – ennek egyenes következményeként onnantól nekem is kellett elüldöznöm itthonról. Hogy tudja, mi verte ki a biztosítékot.

Úgy gondoltam, hogy addig így is marad a helyzet, amíg Kajla ismét megjelenik. Utána ráutaló magatartással, testbeszéddel és seprőnyéllel megpróbálom elmagyarázni neki, hogy a két kiscica bizony össze fog barátkozni.

Nem bírtam kivárni. Szerda reggel még kiültem a teraszra kávézni, többször is elzavartam a visszakuncsorgó Gizit… de már borzasztó rosszkedvűen mentem be dolgozni. Aztán hazajöttem, kinyitottam a bejárati ajtót, ahol is Picúr egyből kirongyolt, kifeküdt a teraszra és várta, mikor bukkan elő Gizi.

– Oké, stratégiaváltás – határoztam el magam. Már délután kiülök a teraszra, eldolgozgatok hajnal egyig, közben pedig figyelek ezerrel. Gizit beengedem – talán két napnyi haragszomrád elég nyomatékos volt – és ha megjelenik Kajla, ugyanúgy próbálom egyértelművé tenni a helyzetet, mint korábban képzeltem.

Időközben megjött Nej, kiültünk a teraszra. Beszélgettünk. Aztán váratlanul elsétált mellettünk Kajla. Egyenesen be a lakásba, a kajástálhoz. Harapott egy kis szárazat, majd visszasétált a teraszra – és elkezdődött az óriási sakkjátszma. A két ellenséges macska kerülgette egymást, időnként rugóként megfeszülve lapítottak le és szemeztek egymással. Én néha rájuk kiabáltam, ha Gizi kezdett túl aggresszív lenni, akkor hozzávágtam a papucsomat, ha kellett, fenyegetően oda is mentem közéjük. Én voltam a moderátor. Éreztem, hogy ilyen lehetőség soha az életben nem lesz, hogy az összes szereplő egyszerre játszik a szinpadon, pont egy ilyen hosszú büntetés után. Picúr persze csak keringett körülöttük, nemigen tudta, mit csináljon.
– Maradj ki belőle, öreg – szűrtem oda neki a szám sarkából.
Egyszer Gizi már elhatározta magát, hogy támad, ekkor én is rátámadtam. A kis hülye beszaladt a sarok mögötti járdára – én viszont nem elégedtem meg ennyivel, oda is utánamentem. (Nem szoktam.) Ijedtében beszaladt a fenyők alá, de oda is követtem. Bebújt az utánfutó alá – annak is megrugdostam az oldalát. Bemenekült a bokrok alá – figyeltem, melyik zörög, és csapkodtam az ágakat. Csak az tűnt fel, hogy ‘nézd már, de megváltozott a hangja’. Aztán bebújtam jobban a bokrok közé – és kiderült, hogy nem is Gizit kergettem fel-alá, hanem a hetek óta itt ólálkodó szürkét. (Amikor elmentünk Győrbe, kiraktunk egy vödör kaját. Szerintem mágnes sem vonzotta volna jobban ide a környék összes kóbor macskáját.) A szürke cirmos különösen makacsul cserkeli azóta az udvarunkat. Feltehetőleg, látta, hogy éppen zajlik az élet az udvaron, gondolom, odajött ő is ismerkedni, barátkozni. Erre rárontott vadul egy ilyen nagydarab fazon egy seprőnyéllel. Úgy lapított a kerítés tövében, hogy az erőfeszítéstől, hogy barnává válva beleolvadjon a környezetébe, még nyávogni is elfelejtett.
– Már csak te hiányoztál – vigyorogtam rá, aztán rohantam vissza a teraszra, nehogy kicsússzon az irányításom alól a kulturált vita.

Az elkövetkező félóra a rugóvá feszülés jegyében telt. A két macska elfoglalta a két védett pozíciót, és ugrásra készen nézték egymást.
Ekkor bontott ki Nej egy macskakajás konzervet. Ez az, amiért az összes macska megőrül. Kajla hallotta meg először a hangot, kilőtt, berohant a lakásba és mire Nej megtette az 1 métert a tányérhoz, ő húszról hamarabb odaért. Gizi sem volt rest, utána. Nejjel már majdnem védekezőleg körbeálltuk Kajlát, amikor egyszerre gondoltuk azt, hogy itt az ideje tesztelni: képesek-e egymás mellett enni? (Jelzem, eddig nem igazán tudtak.) Így két oldalra félreálltunk és igyekeztünk határozottan nyomatékosítani, hogy ‘itt vagyunk és az első gyanús jelre kifordítjuk bundájából a nyughatatlant’. Idilli volt. A két macska kétpofára zabált, mi pedig kétoldalt fenyegetően tornyosoltunk. Igazából akkor kezdtem sajnáltni, hogy nincs nálam fényképezőgép, amikor megjelent kintről a felettük lévő ablakban Picúr és megpróbált a szúnyoghálón keresztül ő is bejutni a kajástányérhoz. Innentől kezdve igyekeztünk feléje is fenyegetően viselkedni, de le se szarta, csak karmolta tovább a szövetet. Végül Nejre bíztam, hogy tornyosuljon helyettem is, én meg kirohantam az udvarra és leműtöttem azt a szerencsétlent a hálóról.
– Nem megmondtam, hogy maradj ki belőle? – néztem közelről farkasszemet vele.
– Miau – válaszolta.

Vacsora után természetesen lenyugodtak az indulatok. Ugyan még játszották a teraszon ezt a helyezkedős játékot, de támadás már nem volt. Aztán egyszercsak Kajla eltűnt a sötétben.

Gyakorlatilag ennyi volt. Gizi még most is kint őrködik a virágtartó tetején – én pedig figyelek. Remélhetőleg mindkét macska vette a lapot: Kajla, hogy járjon haza bátrabban, meg lesz védve – és Gizi, hogy családtagok nem marják egymást. (Bár ez utóbbiban még nem vagyok annyira biztos, Mindenesetre ha még egyszer előfordul ilyen vad támadás, mint amilyen hétfőn volt, akkor Gizinek le lesznek vágva a karmai. És az se fog érdekelni, ha Kajla nekiáll majd törleszteni.)

3 Comments

  1. Totál off: szóljon valaki Fischer99-nek, hogy elhasalt a blogja.

  2. On: Mi újság macskafronton? Már nagyon régen írtál róluk. Sikerült kibékíteni az érdekelt feleket, vagy tovább folyik a háború?

    És most teszek ide egy linket, csak hogy megnézd a bejegyzést:
    http://hungarfield.freeblog.hu/archives/2008/02/07/2924532/

  3. Macskafronton nincs jó hír. Kajla egyre jobban elmarad. Most már csak a télben reménykedünk: akkor beszorulnak a lakásba.

    (Kösz a linket, de csak azért, hogy ránézzek, azért nem kell. Minden kommentről kapok értesítést.:)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑