Este fél tizenegy van. Michelin babának beöltözve üldögélek a teraszon, egy pohár bor, szivar, netbook. Imádom ezeket az éjszakai órákat.

Nem vagyok vele egyedül. Rendszeresen felkeres egy szép nagy szöcske. Felugrik az asztalra, nézi, mit csinálok. Biztosan van benne szuicid hajlam, hiszen tudja, hogy két félelmetes macska is feni rá a fogát, de ügyesen elugrál előlük, ha találkoznak.
Most éppen nincs macska sehol. A szöcske itt billegteti a hátát közvetlenül előttem. Nézegetjük egymást. Én blogot írok róla. Ő… a fene tudja, mi járhat a fejében.

De rendszeresen visszajön.