Határozott meggyőződésem, hogy létezik kapcsolat két élőlény között az általunk ismert módokon kívül is. Most ne feltétlenül telepátiára gondolj – bár én még azt sem zárnám ki teljesen a lehetőségek közül. Menj végig az emlékeiden: soha nem éreztél meg dolgokat, csak úgy a levegőből? Soha nem érezted meg, hogy egy tömeg hangulata megváltozik? Soha nem érzékeltél még váratlan érzelemhullámot?

Most hirtelen csak ilyen alpári dolog jut eszembe, de vegyük például a fingást. Nem gondolkodtál még el azon, hogy honnan tudja mindenki egyből, pusztán csak a hangból, hogy ez az volt? Oké, elég jellegzetes hang, de azért vannak olyan példányai, melyek akár máshonnan is származhatnának. De nem, pontosan tudjuk, hogy ez az volt – ugyanis a más emberek közelében véletlenül kicsúszott, neadjisten sunyi céllal eleresztett, de menetközben túlságosan hangosra sikerült instanciákat rögtön követi egy szégyenérzet-hullám is az elkövetőjétől. A kettő együtt, a gyanús hang és az érzelemhullám, együtt adják meg a bizonyosságot.
Nézzünk rögtön egy ellenpéldát. Van egy cipőm, mely egy félszámmal nagyobb, mint a lábam. Nem nagy cucc, akinek 44,5-es lába van, az gyakran jár így. Csakhogy ennek a cipőnek olyan speciális a kialakítása, hogy ahogy jár benne a sarkam – még vastag zoknival is – teljesen olyan hangot ad ki, mintha egy méterrel fentebbről jönne a hang. Volt belőle valaha is problémám? Soha. (Vagy legalábbis nem tudok róla.) Miért? Mert a hangeffektust nem kisérte szégyenérzet.

Mindenesetre remélem, ha az elméletem bebizonyosodik, és ez a gondolat lesz a bizonyítás fő elve, a jelenséget nem a Petrényi-féle Fingás Elméletnek fogják nevezni.