Képzeld el a következő szituációt. Bekerül a lakásba valami olyan étel, melyet te – akár egészségügyi, akár vallási okokból – nem ehetsz. (Habár kedveled.) Balszerencsés módon úgy alakul, hogy akik ilyesmit fogyasztanak a családban, azok nem jönnek haza addig, amíg az étel szavatossága tart. Mivel kaját ki nem dobunk, egyértelműen látszik, hogy neked kell megenned a tiltott ételt.

Hogyan időzíted?

Nos, én veszek egy nagy levegőt, és az első adódó alkalommal felfalom az egészet.

Pusztán a logika miatt. Jó esetben ugyanis ilyenkor enyhén rosszul leszek, mely el fog taszítani attól, hogy később akár vásároljak is ilyesmit. Ezzel szemben, ha beosztanám és minden nap ennék belőle, simán hozzászoknék – eleinte kevesebbet, később egyre többet vásárolnék belőle, rendszeresen.