Month: August 2010

Nem lehet nem észrevenni, hogy mindennapjaink reality showjának új főszereplője van: a Forint. Igazi celebként minden nap írnak róla.

Én meglehetősen sok újság feed-jére iratkoztam fel, legalábbis újságcikk-címek szintjén. Azaz naponta kétszer átsöprök a címeken, az érdekesebbeket (napi 2-3) meg is nyitom olvasásra. Ez a technika egy meglehetősen érdekes médiaképet eredményez. Az egy dolog, hogy így minden hír harsány formában jut el hozzám. Az egy másik, hogy egyből látszik, mit hype-ol a sajtó. Valaki ír róla, aztán egy órán belül az összes másik újság is. (Ebből egész érdekes dolgok szoktak születni. Teszem azt, az egyik megírja, hogy Böhönyén szőrös tök nőtt a dinnyeföldön. Rá félórára szinte az összes újság lehozza a böhönyei szőrös tököt, mintha mindenkinek lett volna egy böhönyei tudósítója, aki éppen a dinnyeföldet leste az adott időpontban.)

Nos, a Forintot felkapta a média. Tudják, hogy az emberek szeretik, kiváncsiak, mi történik vele. Felfelé ível az útja? Esetleg rosszkedvűen lekonyult? Neadjisten elfáradt és aznap kedve sem volt kikelni az ágyból? Mindegy. Minden média – eltekintve talán a Dörmögő Dömötörtől – naponta többször is megírja, hogy emelkedett a Forint (11,57 fillért), gyengült a Forint, ha pedig egyik sem, akkor ma éppen stagnált a Forint. Mondom, mindegy. A lényeg, hogy az emberek tudatából még véletlenül se essen ki a Forint. Hogy aggódjanak érte. Hogy fel legyenek spanolva. Hogy haragudjanak azokra, akik bántják. Hogy a hiszti eladja a következő napi cikkeket.

Szegény Forint pedig csak áll a rivaldafényben, kicsit zavartan mosolyog, szerényen nyilatkozik banalitásokat a riportereknek és borzasztóan nem érti, hogyan keveredett bele ebbe az egészbe.

Talán már feltűnt, némi változás lesz a képeim tárolásánál. Szép lassan átcuccolok a Picasa-ra.

Bármilyen hülyén is hangzik, de anyagi okokból. A Flickr-en a Pro account évi 25$, az egyszerű account meg számomra használhatatlan. 25$, az annyi, mint olyan 6000 forint. Jogos lehet a kérdés, hogy megéri-e ennyi pénzért egy ekkora költözködés?

Abszolút értékben nem. De én a pénzkiadást soha nem abszolút értelemben szoktam számolni. Százezer forint sok, vagy kevés? Attól függ. Egy fűnyíróért nekem sok, még ha magától megy is. Egy amerikai utazásért viszont nagyon jó ár.
Egyik visszatérő vesszőparipám a családban a lámpák kapcsolgatása. Nem győzöm hajtogatni, hogy ha öt percnél hosszabb távra elhagyunk egy helyiséget és nincs bent senki, akkor kapcsoljuk le a lámpát. Nem a pénz abszolút értéke miatt, hiszen egy 60 wattos égő akár egész nap világítva sem fogyaszt olyan hűdesokat. Hanem azért, mert így lesz a lakóból gazda, így alakul ki a gazdaszemlélet. És minek fizessünk akár csak tíz forintot is a semmiért cserébe?
Ugyanez történt a Flickr Pro accounttal. Oké, hogy csak 6000, de miért fizessek érte, amikor ugyanezt a Google-nél ingyen megkapom? Na jó, nem pont ugyanezt, de amire használom, azt ugyanúgy tudja a Picasa is, a többi meg nem kell.

Ez persze járni fog valami minimális kényelmetlenséggel. Akik albumként nézegették a képeket, augusztus 29 után már nem fognak hozzáférni, csak a 200 legutolsó képhez. Hamarosan lekerül a Flickr badget is a blog bal oldaláról. És ennyi. A linkelt képek továbbra is látszódnak, rájuk kattintva bejönnek a nagy képek is, egyedül az original méret lett láthatatlan.
Az albumokat folyamatosan migrálom át az új oldalra, ha meglesz, akkor az útleírásoknál is cserélem az album linkeket. Nagyjából ennyi.

Este nyolctól kaptam időt arra, hogy szöszmötöljek egyik ügyfelünk Exchange szerverével. Szöszmötöltem. Meglehetős érzelmi deficitje lehetett a szutyoknak, mert nem elégedett meg az eredetileg tervezett egy órányi törődéssel. Végül hajnal egykor hagytam abba, de messze nem úgy, hogy most már minden rendben. Sőt. Úgy jártam, mint öcsém, amikor elkezd kopogtatni egy ránézésre egész jó autót, aztán folyamatosan pereg le róla a gitt.

De nem is ez a lényeg. Egyszer csak arra eszméltem, hogy eszméletlenül fázok. Nem is értettem. Mostanában nem kaptam akkora terhelést, hogy rázzon a hideg. Lehűlt volna a levegő? Nadehát füllesztő idő volt egész nap. Mindenesetre otthagytam a gépet egy jó egyórás reseed közben, teleengedtem a kádat meleg vízzel és belemásztam.
Továbbra is fáztam. Ekkor becsuktam a fürdőszobai ablakot és hamarosan elmúlt a vacogás. Ezek szerint tényleg kintről jött a hideg.

Visszamentem a géphez, próbáltam gyógyítgatni. Hajnal egykor lett belőle elegem. Tekintve, hogy 4.30-kor csörög reggel az óra, így is elböktem az alvást rendesen. Már csak egy összefoglaló levelet kellett elküldenem az illetékeseknek. Ez nagyon fontos dolog, mert így lehet elérni, hogy reggelre ők is idegesek legyenek, ne csak én. OWA. Nincs ilyen cím. Nocsak, éjszaka váratlanul csődbementünk?
Néhány próba… sikertelenül. Elment az internet. Semmi gond, usb stick. Fiam elvitte a táborba. Másik usb stick. Még mindig szar a fájlrendszere. Aha. Megírtam notepad-ben a levelet, de nem jött vissza addigra a net.

Jó. Irány a padlás, nézzük meg, nem nálam van-e a hiba. Nem jutottam el odáig. Az emeleti fürdőszobából borzasztóan penetráns szag dőlt ki. Etil-merkaptán – köpte azonnal az orromban lakozó anallabor. De hogy kerül az oda? Addig rendben, hogy amióta nyár van, most csuktam be először az ablakot. Az is oké, hogy időnként feljön a klotyiból a csatornaszag. (Fogalmam sincs, hogyan csinálja, de soha nem a földszinti klotyiba jön fel, mindig az emeletibe.) Na de ki az, aki ilyen büdöset klottyant a csatornába? Nem mondom, a hagymás kaják után nálunk is van némi kénes cifrázás, de tiszta etil-merkaptán?
Gondolkozzunk. Hol található meg még ez az anyag? Hát a földgázban. Mármint nem a nyersben, hanem a Gázművek által eladottban. (Ezzel szagosítják, mert annyira penetráns, hogy pár molekula már elég a szaghatáshoz.) Azannya. Gázszivárgás?
Visszasétáltam a szobánkba, felvettem egy fejlámpát. Innentől kezdve a villanykapcsolók elfelejtve. Gyorsan kereszthuzatot csináltam az emeleten. Próbáltam megkeresni a forrást. Lementem a földszintre, elvégre csak ott van gázcső, illetve gázos eszköz. Sehol semmilyen szag. Még abban a lukban sem, ahol a cirkó van. Még a másik pici lukban (spájz), ahol az óra van, ott sem. Kimentem az utcára, ott sem. Tehát a forrás nálunk van, de nem a gázrendszerből jön.
Őrület.
Mentem, pusztán az orrom után. A forrás egyértelműen az emeleti klotyi volt. Amint bedugtam a fejem a fajanszba, majdnem elszédültem, olyan tömény volt a szag.

Lecsuktam a tetőt, bezártam az ajtót, aztán hagytam az egészet a fenébe. Majd holnap kiderül, mi volt ez. Vagy csak álom és holnap felébredek belőle.

Felmentem a padlásra. Ott vert csak orrba igazán a szag. De már nem hozott lázba. Természetesen mind a kábelmodem, mind a router meg volt halva. Ekkor már komolyan megfordult a fejemben, hogy nem a kábelen jön-e bitek helyett a merkaptán és az csinálta ki az eszközöket? Ne röhögj, láttam én már ennél sokkal hülyébb álmokat is.
Reseteltem a vasakat és elindultam a létrán lefelé. Ekkor hallottam meg először a hangot.
Olyan volt, mint ha valami ideges állatot egy dobozba zártak volna, ahol bepánikol és faltól falig pattog.
Schrödinger!
Bővebben kifejtve. A múlt hét, beleértve a hosszú hétvégét is, a bolhátlanítás jegyében telt. A csajok kicsit elhanyagolták a macskákat, és mire észbekaptunk, a lábamon már ott volt Braille-írással a Háború és Béke. A macskák egy gyors kezelés után ki lettek tiltva egy hétre a lakásból, bent pedig egy őrült nagy sikamika indult el. Egy héten keresztül.
Tegnap volt a napja, hogy először bejöhettek. Ha azt mondom, hogy rosszul viselték az udvarfogságot, akkor még finom is voltam. Mindkettőnek az arcára volt írva, hogy csak egyszer jöjjenek be, odakötözik magukat valami nehéz tárgyhoz és az életben nem lehet őket kizavarni. Ebből lett az, hogy az egyik idétlen – tuti Picur – bemanőverezte magát valami olyan szűk helyre, ahonnan nem tudott kijönni, aztán jól bepánikolt.

Na, ekkor néztem úgy körbe, mint aki egy ZS kategóriás horrorfilmbe keveredett. A lakás tök sötét volt, csak a fejlámpám világított. Minden szoba el volt árasztva egy mérgező gázzal. (Igen, az RSH mérgező, csak éppen hamarabb rosszul leszünk a szagától, mint ahogy mérgezne.) Valaki elvágta az internetcsatlakozást. És valami valahol a lakásban folyamatosan dübörgött, kereste a módot, hogy bejöhessen. Komolyan, egyből a külső ajtó küszöbére tévedt a tekintetem, jön-e az ajtó alatt befelé a füst.

Végül megráztam a fejem, csináltam lent is kereszthuzatot, leteszteltem az internetkapcsolatot, elküldtem a levelet. A macskát hagytam a fenébe. (Ahogy lépteket hallott, egyből megállt, így nem tudtam kinyomozni, hol van.)
Elmentem aludni.

Reggel – azaz három óra múlva – már sokkal enyhébb volt a szag. A fürdőszobában nem, ott továbbra is durván hasított. Én ekkor már erősen hajlottam arra, hogy biztosan a szomszéd evett valami egzotikus thai kaját. Más logikus magyarázat nem jutott eszembe. Nej még az utcán beleszagolt a csatornába – és tényleg, halványan, de ott is lehetett érezni a merkaptán szagot. Mivel ez az anyag _tényleg_ keletkezhet szerves bomlás eredményeképpen (valójában konkrétan a különböző merkaptán-vegyületek felelősek az ürülék kellemetlen szagáért), a csatorna meg pont ilyen anyagok elvezetésére szolgál, a magam részéről ezzel lezártam az ügyet.

Nej hívott kora délután, hogy lányunk nem mer bemenni a házba. Mert mi van, ha tényleg gáz és akkor elég egy szikra is? Mondtam neki, hogy ne kapcsolgasson lámpát, ne csiholjon szikrát, menjen be, szagoljon körbe – és ha még mindig erős a merkaptánszag, akkor szellőztessen, majd szóljanak a gázműveknek.
Elkéstünk.
Mire bement és körbeszaglászott, már kint is volt a sárga autó. Valaki más riasztotta őket.

Én délután négy körül értem haza, addigra már rendeződött a helyzet. Mindkét macska a nappaliban bóklászott, büdös már csak a fürdőszobában volt, az internet ugyan megint elment, de a csajszi felment resetelni.

Este viszont újra kezdem, mert az a nyomorult szerver még mindig törődésre vágyik.