Kaland üzemmód on

Kora reggel elszaladtam boltba. Ugyan nem vagyok egy balhés tipus, de amikor kiszúrtam, hogy jóval többet számláztak az Auchanban a sörért, mint amennyi ki volt írva a polcra, visszasétáltam a vevőszolgálathoz, reklamáltam – és szó nélkül visszafizették a 900 forint különbözetet.

Már ekkor látszott, hogy nem akármilyen nap lesz a mai.

A munkahelyről viszonylag korán léptem le, sok dolgom volt a városban. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttem, hogy se nem autó, se nem BKV… séta. A kocsit ledobtam a Nyugatinál, elsétáltam az Oktogonhoz, a következő állomás a Deák tér volt, ott hirtelen ötlettől vezérelve bementem a Cigar Towerbe, vettem egy kis dömbicet… és átváltottam turistába. A Kempinskytől úgy sétáltam át a Vígszinházhoz, hogy ismeretlenként csodálkoztam rá a Bazilikára, a Szabadság térre, a Parlamentre. Megnéztem a kirakatokat, megnéztem az embereket… és mindezt roppant ráérősen, kellemesen pöfékelve.
Hogy teljes legyen az illúzióm, hat körül felhívott egy amerikai kolléga. Általában nem szoktam örülni neki, mert elképesztő körülményesen fogalmaz, ráadásul nem hajlandó tudomásul venni, hogy a világnak ezen a részén mi az angolnak egy szűkített szókincsű változatát használjuk. De most ezt sem bántam, lelkesen magyaráztam a telefonba angolul, időnként beleszippantottam a szivarba… én voltam a külföldi turista.

A Westendben még elrendeztem a maradék dolgaimat, majd irány az A38. A mostani koncertre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy időutazás. Először kijött egy számomra ismeretlen előzenekar előzenélni, aztán második szereplőként Deák Bárdos Ági és valami zenekar. Ennek a blokknak a végén már lehetett ráhangolódni az estére, mert lenyomtak két Kontroll számot. Végül a harmadik blokk volt a tűzijáték. A színlap alapján én Sziámi koncertre számítottam, úgy is indult, de aztán visszajött Ági és ötezerrel kezdték nyomni a régi Kontroll dalokat. (A zenekar volt URH-s, Kontrollos és Sziámis tagokból állt össze.) Negyedóráig tartott a varázslat, de akkorát fiatalodtam, hogy még az ősz hajszálaim is visszabarnultak.

A Kontroll Csoport 1982 körül volt a csúcson. Én 84-ben ismertem meg a zenéjüket, szerelem volt első hallásra. Nem csak zenekar volt, nem csak zene… hanem az egész belémépült, eggyé vált velem. Csak egy kiragadott eset a sokból. 1985-ben, a második év végén az utolsó vizsgám egy retkes-szivatós vizsga volt. Rengeteget tanultam rá, de így is kellett egy adag mázli, hogy átmenjek. Sikerült. Megvolt a vizsga, megvolt a szemeszter, vége volt a stressznek, jöhetett a nyár. Haverokkal, ahogy illett, el is mentünk először a Kismocskosba, aztán a Sportba, majd pénz híján vissza a koleszba. A többiek eldőltek, én pedig kiültem az előtérbe, betettem a magnóba egy Kontroll kazettát és egész éjjel azt hallgattam. Sorra bontottam a megmaradt borokat, néztem a plafont, szívtam a cigiket… és teljesen elmerültem a zenében. Dacára annak, hogy előző éjszaka sem aludtam, hajnal ötkor borultam csak rá az asztalra. (Még akkor is ott aludtam, amikor reggel nyolckor beállítottak a szüleim, hogy hazaköltöztessenek. De ez már egy másik történet.)
Tisztán emlékszem az egész éjszakára… és arra is, hogy még csak véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy majd meglett családapaként, amikor már a lányom lesz diák egy másik városban, nekem még mindig lesz lehetőségem Európa Kiadó, Sziámi, illetve Kontroll Csoport koncertekre járnom. Márpedig van. A vén csontok már járni is alig tudnak, ha a Müller fejéről leretusálnám a szénaboglyát, teljesen úgy nézne ki, mint John Craddock… de amikor egymásra néznek és elkezdik játszani a régi számaikat… mint például a Félelem Háza… amint utána átmegy a Fényes Bogarak-ba… attól még mindig sikítani tudna az összes sejtem.

Negyedóra őrület után Ági lement, a repertoár átváltott Sziámiba, ami szintén nem rossz zene, de azért mégis más.

Bekiabálás a közönségből: – Álljatok össze!
Müller Péter: – De hát már összeálltunk!

 
Délután átkapcsoltam kaland üzemmódba. (Ez az, amikor nem fáraszt semmi. Ez az, amikor máskor nyűgös kötelességekre is úgy nézek rá, mint kellemes újdonságokra. Ez kell ahhoz, hogy az ember rá tudjon csodálkozni a nagyvilágra.) A séta tökéletes volt. A koncert felkavaró és magávalragadó.
És az igazi kalandok még csak most jönnek.

T-Rex

Ez már annyira fáj, hogy jó.

Augusztus 10-én voltam a T-akárminél. Vettem egy USB sticket, melynél rossz helyre dugtam be a SIMM kártyát, ahová jól be is szorult. Visszavittem. Kaptam egy ideiglenes USB modemet, amíg az enyémet megműtik.

– Mikor jöjjek vissza érte?
– Majd küldünk SMS-t.

Nem küldtek. Jó 3 hét múlva bementem, rákérdeztem, mit ád az ég, már náluk volt a javított készülék. (A cserébe adott kütyü nem működött egy percig sem.)
Ekkor már ravaszabb voltam, vittem magammal netbookot. Kipróbáltam a visszakapott sticket. Naná, hogy nem volt jó. Megmutattam a pacáknak, hümmögött visszavette. Amikor ideadta újból az ideiglenest, a sarkamra álltam. Megmutattam a netbookban, hogy ez is szar. Kaptam egy másikat. Kipróbáltam, működött.

– Ezért mikor jöjjek?
– Küldünk SMS-t.
– Úgy, mint a múltkor?
– Nem kapott?
– Egy darabot sem.
– Pedig szoktunk küldeni.
– Pedig nem.
– De.
– Nem.
– De most biztosan küldünk.
– Úgy legyen.

Természetesen nem küldtek. Most jóval később – október közepén – mentem be érte, mert éppen volt más dolgom is.

– Meg lett javítva az USB stick?
– Hajjaj, de még mikor. Nem vette észre, hogy az ideiglenes nem működött?
– Nem.
– Letiltottuk. Mert nem jött be időben a javítottért.
– Küldtek SMS-t?
– Biztosan.
– Küldtek a fenét. Pedig hogyan fogadkoztak, hogy most tényleg küldeni fognak.
– Vegye tudomásul, hogy semmi nem kötelez minket arra, hogy küldjünk. Vagy küldünk, vagy nem.
– Aha.

A napokban kaptam ajánlott küldeményt. Nej vette fel, mert én aggresszív idegbeteg állat leszek, ha be kell mennem egy postahivatalba. A T-izétől jött, benne egy dörgő hangú figyelmeztetés: mivel a többszöri értesítés után (!!!) sem mentem el a megjavított készülékemért, így fenntartják a jogot, hogy becsapják a zaciba. Nehogymár raktározniuk kelljen.

Csak néztem, néztem a levelet. Most hívjam fel őket és ordítsam le az ügyintéző haját? Dehát ez egy olyan telefontársaság, melyet képtelenség telefonon elérni. (A 0-24 ügyfélszolgálat nappal foglalt, este meg nem veszik fel.) Menjek akkor be? Lassan annyira utálom őket, mint a postát, dehogyis pazarlom rájuk az időmet.
Legyintettem egyet. A stick itt van nálam, az ideigleneset meg leadtam. Tőlem azt vágnak be a zálogházba, amit akarnak. Hülye banda.

Macs

Reggel még hályogos szemmel főzöm a kávét, amikor Picúr utánamjön a konyhába és felháborodva mutogat fejével a hűtő ajtaja felé. Szívhezszóló nyávogással próbálja tudomásomra hozni, hogy neki sonka kell. Én meg egyre rövidebb kifejezésekkel próbálom elmagyarázni, hogy a hűtőben nincs sonka, és akkor sem lesz, ha estig siránkozik.
Pedig valahol igaza van. Tegnap is hozott a házhoz egy igazi delikát falatot, egy jól megtermett gyíkot. Az már az én dolgom, hogy ennek ellenére nem ettem meg, hanem kidobtam – ő most kéri cserébe a nálam lévő delikát ételt.

***

Ülök a teraszon, nézem az előadást. Hópihe kisétál a nappalinkból, orrával megbökdösi a teraszon napozó Picúr hátsóját. A fekvő macska erre felpattan és megrohamozza a lépcsőn napozó Gizit. Rövid macskaverekedés után Gizi duzzogva levonul a fűbe, Hópihe meg lefekszik Picúr helyére. Mint a billiárdgolyók.

Weblog

Pusztán csak magam számára jegyzem fel, mi minden került ki a két nap alatt a kertbe.

  • 1 darab alaszkai magyal.
  • 16 darab istentudjamilyen magyal. (Van ez a nagy bokor, melyet a gyapjastetű támadásnál durván visszavágtam. A bokor feléledt és hihetetlen mennyiség új sarjat indított el. Csakhogy én fává akarom nevelni, így az új sarjakat gyökerestől kiszedtem és szétültettem őket. Mint a dedóban.)
  • 2 db torzsás ecetfa. (Az elv hasonló. A nagy ecetfa is számolatlanul ontja a sarjakat.)
  • 1 db narancssárga bogyózatú tűztövis.
  • 1 db cserszömörce. (Az egyik olyan növény, mely nagyon jól érzi magát ebben a földben.)
  • 6 db rózsa. (Végre kitaláltuk, mihez kezdünk a kert jobb hátsó sarkával.)
  • 2 db szép szál vérszilvafa. (3 éve próbálkozom valamivel bekeretezni a hátsó kaput. Talán ezek megmaradnak.)

Picúr kihasználta, hogy puha föld van az udvarban: kiásott egy kicsi gödröt, belekábelezett egy ordenáré hosszút, majd kaparni akart rá földet, de ez nem igazán jött össze neki, így vállat vont, és otthagyta, mint eb a szaharát. Akarom mondani…

Viszont annyiból jó volt ez az udvaron töltött két nap, hogy több társadalmi életet éltem, mint az egész évben együttvéve. Összetegeződtem a zárkózottabb szomszédokkal, elbeszélgettem mind a kutyasétáltatókkal, mind a gyereksétáltatókkal. (Meglepetésként ért, hogy vannak, akik figyelnek. Az egyik sétálóról például kiderült, hogy még azt is észre szokta venni, ha megmetszem a fákat.)