Reggel még hályogos szemmel főzöm a kávét, amikor Picúr utánamjön a konyhába és felháborodva mutogat fejével a hűtő ajtaja felé. Szívhezszóló nyávogással próbálja tudomásomra hozni, hogy neki sonka kell. Én meg egyre rövidebb kifejezésekkel próbálom elmagyarázni, hogy a hűtőben nincs sonka, és akkor sem lesz, ha estig siránkozik.
Pedig valahol igaza van. Tegnap is hozott a házhoz egy igazi delikát falatot, egy jól megtermett gyíkot. Az már az én dolgom, hogy ennek ellenére nem ettem meg, hanem kidobtam – ő most kéri cserébe a nálam lévő delikát ételt.

***

Ülök a teraszon, nézem az előadást. Hópihe kisétál a nappalinkból, orrával megbökdösi a teraszon napozó Picúr hátsóját. A fekvő macska erre felpattan és megrohamozza a lépcsőn napozó Gizit. Rövid macskaverekedés után Gizi duzzogva levonul a fűbe, Hópihe meg lefekszik Picúr helyére. Mint a billiárdgolyók.