Mikre nem bukkan az ember, teljesen véletlenül?
Day: October 11, 2010
Vandálok és egyebek
A hétvégén buli volt. Reggel, amikor mentem ki a kocsihoz, akkor láttam, mennyire elintézték a mellettünk lévő egykori játszóteret. A pad deszkái eltűntek, a valakik által kihozott műanyag székek darabokra tépve feküdtek szanaszét a réten, a kuka tartalma kiborítva, szétrugdosva… az egy éve ültetett és féltőn gondozott gingko biloba facsemetém pedig kettétörve. Szegény fa, meglehetősen lassan nő, ennek ellenére már jó 3 méteres volt. Úgy örültem, hogy megmaradt, leveleket hajtott, túlélte a gyapjas tetűt. Elképzelésem sincs, miért volt útjában a barbároknak, mi élvezetet okozott a kettétörése.
Aztán este tíz körül hazafelé – na, ez is milyen már, este tízkor hazajönni a munkából – kaptam leckét abból, hogy vannak fájdalmasabb dolgok is. Nem sokkal előttem szaladt össze két autó, az első tíz odaérő jármű között biztosan ott voltam. Nem álltam meg, elég sokan tüsténkedtek már akkor a baleset környékén, de annyi kegyetlenül látszott, hogy az öreg fehér autóban ülő emberből nem sok maradhatott: az utasfülke pont a vezetőnél lapult bele teljesen a kasztniba. Belegondoltam, hogy ezt az embert is várja valaki otthon, ebben a percben is… lehangoló élmény volt, még most is a hatása alatt vagyok.
Egy kismacska dobott fel valamelyest. Ahogy kijöttem a teraszra, golyóként próbált berontani a lakásba, alig tudtam becsukni az orra előtt az ajtót. Aztán belülről néztem végig, hogyan ismerkednek össze Picúrral. Azt kell mondanom, hogy Picúrból igen disztingvált öreg hölgy lett, semmi aggresszió, semmi hiszti, kedvesen, barátságosan toszogatta ki az udvarról a betolakodót. A biztonság kedvéért raktam ki egy kistányérba némi kaját, de valószínűleg felesleges volt: a pici macska nyakán volt egy fehér nyakörv, nemrég pedig hallottam, hogy három házzal arrébb szólongatják. Azaz gyarapodott egy hiperaktív szürke cicával a környék populációja.
És most ülök a teraszon, időnkét egymásra nézünk Vitéz úrral, a szöcskével (kösz Libazzoli, ez a név már végérvényesen rajtaragadt), és igyekszem egy óra alatt kipihenni ezt a hosszú napot.
Recent Comments