Lassan itt van az ádvent vége, én meg még mindig morgok.

A héten többször is kóborolnom kellett a városban ezért-azért. Háát…

Lementem az Újpest Városközpont aluljáróba. Odalent egy szintetizátoros a székely himnuszt játszotta. Kijöttem a Lehel-téri megállónál. A szintetizátoros a székely himnuszt játszotta.
Feleim. Ne legyünk már barmok.
Az én időmben az ember évente egyszer énekelt székely himnuszt. Szilveszterkor. Rögtön a magyar után. A Benedek-hegyen.
Az Isten áldja meg kendteket, ne csináljunk már mindenből mulatóst.

Aztán bementem egy bevásárlóközpontba – mindegy melyikbe – ahol vég nélkül nyomatták a karácsonyi dalokat. Ezeket a Cliff Richard, Bing Crosby stílusú dalokat. Nincs ezekkel semmi baj, meg is van a szerepük az érzelmes dallamoknak, például a fenyőfa díszítésénél… de a vásárlás templomában nyomatni ezeket, azért hogy az emberek elérzékenyülve még többet vásároljanak – gusztustalan.