Azaz férfiember megint főz.

Nem tudom, miért pont ma tört rá a roham a külvilágra, hogy 17.00 után találjon meg egy csomó halaszthatatlan munkával, de megtette. Ezzel persze lőttek is a délutánomnak. Természetesen az időjárás is kapott az alkalmom:
– Kedves JoeP, ha ma úgysem mész bringázni, akkor ugye nem zavar, ha most borítom ki a kádból az öblítővizet?
– Persze, hogy nem, hölgyem, borítsa csak nyugodtan.

Aztán amikor este fél nyolckor hazaértem, már csak azt éreztem, hogy minden, amit mára terveztem, félrement. Akkor meg miért ne vigyük teljesen félre?

Bontottam egy üveg főzőbort(1), kimentem a konyhába. Mielőtt bármit is csináltam volna, megpucoltam két fej hagymát, felvágtam és beledobtam a wokba. Ez tuti. Ez mindenhez kell. Ami nem így kezdődik, azt ma este megette a fene.

(1) Olyan, kábé ezer forint körüli bor – jelenleg egy kellemesen csalános Hilltop Sauvignon Blanc – melyet főzőcskézés közben lehet kortyolni, de a kajához is jó.

Szétnéztem, mi van itthon egyáltalán. Férfiember, ugye, improvizál. Soha nem bírtam elviselni a receptek makacs szigorúságát. Táncolni sem, főzni sem bírok kottából.
Hétvégén a szüleimnél voltunk, hoztunk egy raklap kaját. Gyors fejszámolás. Ahogy mi élünk, ennek a kajának a fele ránk fog rohadni. Kármentés. Kiborítottam egy adag sülthúst, lefejtettem a csontról, felvágtam, apró csíkokra. Legyen teljes a családi összhang, vágtam hozzá egy kis szoboszlói házikolbászt. A hagyma pont kellemesen lett barna, ment rá a hús, egy pohár bor meg a garatra.

Még tegnap beáztattam egy marék vegyes (tarka+fehér) lóbabot, hátha jó lesz a héten valamire. Nej volt olyan kedves, hogy 17.00 körül felrakta főni. Estére pont kellemesen puha lett, ment is rá hamarosan a hagymás húsra. Felvágtam három darab paradicsomot(2), beledolgoztam.

(2) Lehúzni a héját? Hát olyan cizelláltnak nézek én ki?

Itt éreztem meg először, hogy ez mind jó, de a nagy dobás valahogy hiányzik. Amíg gondolkodtam, oda sem figyelve vágtam bele egy kis fokhagymát. Aztán benéztem a hűtőbe és megtaláltam: csípős ecetes paprika. Csíp is, ecetes is és paprika is. Tökéletes. Különösen az ecet ad egy érdekes bukét az egésznek.
A végén még borítottam bele egy adag kalocsai paprikát – hogy sűrű legyen, na meg finom – egy leheletnyi oreganót, egy emberes adag borsot, kevés sót.. és kész.

Nem is bírtam elrakni belőle holnapra egy adagot. A borral együtt úgy lecsúszott, hogy az agyamnak még tiltakozni sem maradt ideje. Hogy ez a kalória, amely most bedöngetett, legalább egy hétnyi intenzív kerékpározás.
Leszarom.

Ha már el lett cseszve a nap, akkor legyen teljesen.