Date2009. December 11. Friday

Érzékelésen túl

Vannak dolgok, melyeket azért nem tudunk felfogni, mert egyszerűen túl vannak a felfogóképességünk határain. Nemhogy magát a tartalmat nem tudjuk elképzelni, de még a sémáját sem.

Mint macska az árnyjátékot.

Még mindig útlevél

Ma reggel megint beugrottam az okmányirodába. Gondoltam, hagyományt csinálok belőle, minden reggel nyolckor ott kezdek, váltok pár kedves szót az őrrel, egymásra mosolygunk az ügyintézővel, a végén lehet, hogy már kávéval is megkínálnak, aztán én leszek szomorú, amikor megkapom az útlevelet és már nem lesz indokom, hogy náluk kezdjem a napot.

Nos, csütörtök, az Pestlőrincen szünnap. Elszaladtam Pestimrére, ott a külső tábla szerint nyitva vannak, a belső kiragasztott A4-es papírlap szerint meg nem.
Mivel makacs ember vagyok, átugrottam Kispestre, az ottani okmányirodába.
De ide már be sem engedtek. Az ügyfél-összezavaró automata mellett álló biztonsági őr sajnálkozva csóválta a fejét:
– Sajnos le van fagyva a számítógépes rendszer.
– Ez ugye vicc? – próbálkoztam.
– Nem, nem az.
– Működött már valaha ez a tetves rendszer?
– Jöjjön vissza délután, talán addigra megjavul.
– Aha. Talán.

Tudom, ez egy következmények nélküli ország. Itt bármi belefér. De komolyan, mit lehetne csinálni, hogy ez megváltozzon? Írjak be a panaszkönyvbe? Írjak az ertéelklubnak? Indítsak polgári peres eljárást? Robbantsak bombát valamelyik okmányirodában? Gyújtsam fel magam a Városháza előtt?

A homárt hagyjuk, oda csak frusztrált őrültek és unatkozó trollok járnak. Meg egyébként is, egy ‘bocs’-csal nem leszek kisegítve.

Öt hete nem tudom elindítani az útlevél-hosszabbításomat, mert nem működik a számítógépes rendszer. Ne mondja senki, hogy ez normális.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑