Nyilván természetes, hogy a széltől is óvjuk. Szegény gyerek, annyira tapasztalatlan. Úristen, ha nem segítünk neki, végleg elrontja… és csak verhetjük a fejünket a falba.
De miért is?
Mert elbökte? Miért, mi soha nem böktük el? És biztos, hogy jobban jártunk volna, ha sohasem bökjük el?
Gondoljuk csak végig: miből tanultunk hatékonyabban? Ha valaki elmagyarázott valamit, vagy ha kipróbáltunk valamit és az nem jött be?
Arról nem is beszélve, hogy a hibák edzik a jellemet. Akinek minden egyből sikerül, az életben nem tanul meg kételkedni.A hibafeldolgozási képesség kialakulásáról nem is beszélve. Egészséges önkritika? Csak azoknál, akik már egy csomószor elbökték.
Kész szerencse, hogy el sem tudjuk rontani: valljuk be, hiába is pofázzuk rojtosra a szánkat, a fiatalság úgyis csak a saját feje után megy. Maximum hamarabb ismernek rá a rossz mintákra.
2008. November 14. Friday at 20:59
Ez megvan?
http://hvg.hu/panorama/20080710_szernyeteg_gyerekek_kindergarchy_epstein.aspx
2008. November 14. Friday at 21:18
Most már igen.