Lassan vége, így mérleget lehet vonni.
- A sportolóknak nem ment. Ez tény. A magam részéről két dolgot tartok valószínűnek: egyrészt az olimpia világszinten is egyre nagyobb jelentőségű, azaz egyre több ország gondolja egyre komolyabban. Másrészt – szvsz – lemaradtunk a kokszolási versenyben, melyet annyira nem is bánok.
- Ennél sokkal tragikusabb, amit a média hozott ki a versenyből. A döbbenet és a hányinger váltakozott bennem végig.
Nézzük az online sajtót, mondjuk az Indexet. Pontatlan cikkek, uszító célzatú, az igazságtól kilométer messze álló ‘blikkfangos’ címek, annak jegyében, hogy jó a felbőszült olvasó is, ők is növelik a látogatottságot, sőt. Nézegettem a HVG és a Népszabadság címeket is (azért csak azokat, mert ezeknek a lapoknak idétlen a feed-jük… csak a cím jön le, meg egy-két mondat) – hasonló volt a technika, csak éppen valamivel visszafogottabb.
De mindez nem volt elég az Index részéről. Bevetették a látogatottság után gátlástalanul kajtató bloggereiket is. Olyan blogbejegyzések voltak kivezetve a nyitólapra, hogy én, mint szolgáltató, inkább letagadtam volna, hogy nálam ilyen tartalmak vannak.
De még erre is rá lehetett pakolni egy lapáttal. Van a polidili fórum, ahová évek óta már csak habzó szájú elmebetegek és erkölcsi érzéktől mentes bértollnok csapatok írnak. Amíg ott fröcsögnek egymásra, addig nem is lenne baj… de úgy tűnik, az olimpia idején ledőlt a kerítés és ez a feneketlen sötét társaság rászabadult a blogok, cikkek kommentjeire is. A szánalmas, gusztustalan jelzők messze nem fejezik ki pontosan a véleményemet. Csak reménykedni tudok, hogy az olimpia után majd jönnek az ápolók és visszaterelik őket a ketrecbe. - Végül nézzük, mit mutatott a tévé. Erről nyilván nincs annyira teljes képem, nem keltem fel hajnalban sportműsort nézni, de az esti visszajátszások, illetve a hétvégi egész napos háttértévézések alapján azt kell mondjam, tragikus. Ennyi borzalmasan rosszindulatú, gonosz és agyhalott közvetítést már rég hallottam. Tudom, persze a nézettség, a katarzis elérése mindenáron… Szerintem viszont a riporternek annyi a dolga, hogy felkészüljön a közvetítendő eseményekből, ismerje a játékosokat, a körülményeket, a korábbi statisztikákat – és ebből a magasabb perspektívából szinkrontolmácsolja nekünk, egyszerű halandóknak, hogy pontosan mit is látunk. De nem dolga, hogy drámát csináljon ott, ahol nincs, vagy legalábbis nem akkora… hogy feleslegesen korbácsolja az indulatokat, hogy felgerjessze a frusztrációnkat, majd ráirányítsa arra, akire éppen gondolja.
Szóval, leszerepeltünk. És itt nem a sportolókra gondolok.
2008. August 23. Saturday at 23:04
Talán most másodszorra kattintottam az index (szándékosan kis i) oldalára, de legalább ilyen gyakran kattintgatok a többi hasonló kikötői oldalakon is (pl. startlap stb.), mert tényleg hányinger, és nemcsak most az Olimpia alatt. Így ismeretlen volt számomra a fóruma is, most sem olvastam bele, csak futólag átnéztem.
Viszont a TV közvetítések kapcsán kicsit más véleményen vagyok, mivel az Olimpia második hetét az Eurosporton figyelemmel kísértem. Főleg a kajak / kenu közvetítéseket emelném ki, Vitray Tamás kommentálásával. JoeP, azt kell mondanom, hogy nem éreztem rosszindulatúnak, gonosznak, agyhalottnak a közvetítést, pedig, ha jól tudom RTL Klub Híradója kérte fel kommentártornak a pekingi olimpiai játékok idejére. Pedig úgy egyébként az RTL- Klubnak sem kell a szomszédba mennie egy kis bulváros hangvételért.
Sőt, ma is volt arról szó az 500-as futamok alatt, hogy bizony a 4-5-6-… vagy akárhányadik helyezésnek is örülni kell, mondták mindezt a tegnapi kajak négyes ezüstérem kapcsán, ahol jól láthatóan Kovács Kati nem örült a helyezésüknek.
Sőt, ma is Janics Natasának 2x hátba kellett pancsolnia, hogy mosolyt csaljon az arcára, pedig ma nyertek. Valahol érthető az elkeseredése –szögezték le a szakkomentátortársával, mert többet szeretet volna. De nem éreztem lázítónak mondataikat. Szerintem az Eurosport jól csinálja, nem tudom, mi van a magyar TV-ben, hogyan milyen módon tálalják, mert nem érdekel… sőt azt sem tudom, hogy vannak-e közös kommentátorok Pekingben vagy TV stábonként mások.
Még egy megjegyzés:
Nagyon tisztelem Vitray Tamást, gyakorlatilag a közvetítései alatt nőttem fel és nem jó érzés ilyeneket olvasni róla, mint amilyen a következő cikk is: http://comment.blog.hu/2008/08/22/vitray_tamas_extazisban_kozvetitette_a_hajrat_a_verseny_kozepen?vb
A kommenteket már nem is olvastam tovább…
Tény, 750-nél hitte azt, hogy célba értek, de szerintem megbocsájtható, hiszen szívvel-lélekkel szurkolt, ne feledjük az első aranyuk érett akkor… és abban a pillanatban nem közvetítő volt, hanem egy lelkes magyar szurkoló, olyan, mint bármelyikünk.
Végül, Vitray Tamás saját szavaival zárom a hozzászólásomat:
“Túl vagyunk a nehezén, és már csak javíthatunk. Jönnek a kajakosok, az öttusázók, a vízilabdázók. Hinnünk kell bennük. De túlzónak tartom, hogy sikertelenségről beszélünk. Persze a magyar az olyan, hogy csak az aranyat értékeli, de látnunk kell: a versenyzők többsége élete legjobbját nyújtotta. Persze a vívók eredményeire nincsen mentség”
Forrás: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=370244
Remélem, egy kicsit hasonul a véleményed az enyémhez, főleg az utolsó pontban írtak kapcsán!
Bye. Neo
Ps. Az MSN az egyik partnerem mottója a következő:
“Ha te vagy a második, akkor te vagy az első, aki veszített!” Nincs szándékomban megvitatni vele, hogy mennyire hamisak a gondolatai. Sajnálom, hogy sokat úgy gondolják (egy hétköznapi példával élve), ha nem vagy IT prof, akkor vesztes diplomás informatikus vagy. Hiszen érdeme lehet az utcaseprűsnek, a péknek, a parasztnak is… és nem feltétlenül azért teszik azt, amit csinálnak, mert valami másban nem lehetnek az elsők. Teljesíteni kell a “másodiknak” is.
Ergo, szerintem sem szerepeltek le a sportolók, és talán a szurkolók többsége sem… a politikát pedig hagyjuk ki az egészből.
Lásd: az amerikaiak egy másik tabellát állítottak össze, mint a hivatalos. Egyszerűen összeadják az érmek számát, mert így több a Kínaiaknál. Ez pedig több mint EGO!
2008. August 23. Saturday at 23:37
Ember, hosszabb kommentet írtál, mint maga a bejegyzés. :-)
Abban igazad van, hogy nem konkretizáltam, mit is értettem tévés közvetítés alatt. Nálunk kizárólag az M1/M2 ment. Vitrayt nem hallottam, akiket meg hallottam, azoknak nem tudom a nevét. Ráadásul, így utólag, még egy dolgot kell pontosítanom: érdekes módon, a riporterek semleges eseményeket elég normálisan tudtak közvetíteni. De ahogy bejött a magyar érdekeltség, kezdődött rögtön a dramatizálás meg a maszatolás.
Remélem, egy kicsit hasonul a véleményed az enyémhez, főleg az utolsó pontban írtak kapcsán!
Persze, pont erre akartam kivinni az írást is. A sportolók tették a dolgukat. Egy olyanról sem tudok, aki azért vesztett volna, mert a tökét vakarta. Beletették a szívüket, lelküket – és ez most ennyire volt elég.
Az írás inkább azok ellen szólt, akik nekiálltak hangulatot gerjeszteni – mert az ugye jót tesz a nézettségnek.
2008. August 24. Sunday at 22:53
“Ha te vagy a második, akkor te vagy az első, aki veszített!”
Szerintem nem jó a hasonlatod, Neo. A mondás angolul és sokkal frappánsabban úgy szól, hogy “You don’t win silver, you loose gold”. Nem fedi a teljes igazságot, mert vannak olyan sportágak, ahol ténylegesen megnyered az ezüstöt (atlétika, úszás, kajak-kenu például, persze ott is lehetnek kivételek, ha az utolsó pillanatban csap be az orrod előtt a győztes).
De azokban a sportágakban, ahol a versenyzők a másik ellen küzdenek (labda *.*, vívás stb.) ott nem nyered az ezüstöt, hanem az aranyat veszted el. Persze, ez is, mint minden, nézőpont kérdése (félig tele/félig üres), de én még nem láttam olyat, hogy valaki kikapott a döntőben és ujjongva rohangált volna, hogy hurrá nyertem egy ezüstöt. Ha rendben van lelkileg, akkor az eredményhirdetésen talán már tud mosolyogni, de szerintem mindig lesz benne tüske: ott voltam, megvolt az esély és elvesztettem.
Nem tudom, hogy ezt hogyan kell átültetni az életre, egyáltalán kell-e vagy lehet-e.
2008. August 25. Monday at 07:02
Nekem a magyar mediaval kapcsolatban mar nagyon regen nincsenek illuzioim. Nem mondom, hogy nincsenek igazan jo ujsagirok/kozvetitok (ld. Vitray Tamas), de nem ok vannak tulsulyban, ezt lassuk be. A mai magyar ujsagiras hatasvadasz, es tenyleg csak a nezoszamra/eladasi peldanyszamra hajtanak.
A nagy hajtasban marpedig elveszik a legfontosabb: a hitelesseg es a minosegi tajekoztatas. Meg csak nem is az a baj, hogy Bochkor Gabor es Boros Lajos a Slagerradioban egyenes adasban szurkoljak extazisban vegig a kajakos aranyunkat, mert az a musor nem is a sportrol szolt. A gond az, amit te is emlitettel, hogy hangulatkeltes folyik, tekintet nelkul arra, hogy ez mar nem politika, hanem tisztan sport. Ezzel az olimpiatol is elvesznek valamit.
Es a legszomorubb az egeszben az, hogy senki, a vilagon senki nem veszi eszre magat ezeknel a mediaknal, hogy hoppa, basszus, ezt lehet nem igy kellene?
Az mar csak hab a tortan, hogy az irott formaju sajtok cikkeit a legelemibb szinten se olvassa at senki, hemzseg az elutesi, nyelvi, elvalasztasi, stilisztikai hibaktol, ami szinten nagyon sokat ront a szinvonalon. Par eve az ujsagirasnak az a szintje, amin most van, elkepzelhetetlen lett volna, talan az emberek nem is vettek volna ujsagokat ilyen igenytelenseg mellett.
Jo lenne egy ujsagiro velemenyet is hallani, de gondolom ez nem az a csatorna.
2008. August 25. Monday at 09:47
joep: egyetertek minden szoval. en az m1/m2 HD verziojat neztem a remek kep miatt, a riporterek viszont (nehany kivetellel) nem kozelitettek a versenyeket a “jo” iranybol. naluk jobban csak a helyszinen mini-interjukat keszitok voltak a rosszabbak, akar a futam elott, akar utana szolaltattak meg a sportolokat. sot nekem eleve furcsa, hogy ugy indulunk neki az olimpianak hogy x aranyat fogunk hozni MOB elnoki (“kvazi hivatalos”) velemeny szerint, amire aztan jol ra is tamaszkodik az egesz sajto, novelik a sportolokon a nyomast stb. (tippem szerint az elozetes varakozasok felfutese az allami tamogatas es minel nagyobb stab kikuldeset hivatott szolgalni, de lehet hogy en vagyok a rosszindulatu – majd ha nem jon az eredmeny, tovabb lehet sirni a keves tamogatas miatt.). Sztem legkozelebb a ezt a nyomast kene normalis szintre csokkenteni, a sportolokat meg felkesziteni ennek a kezelesere (ez az elso heten egyedul Cseh Lacinak sikerult, ami mar az elozetes interjun is jol latszott).
2008. August 25. Monday at 09:52
meg ket gondolat: mindezekkel egyutt en nagyon elveztem ezt a ket hetet, es kulon orulok a szep pillanatoknak; egyaltalan nem szegyen ahogy szerepeltunk.