Apáról fiúra

– Köszönöm szépen az ebédet, finom volt – tolta el maga elől vasárnap délben az üres tányért Barna – most felmegyek a szobámba, mert cikket kell írnom.
És felment.
Nej szájában megállt a rágás.
– Jól hallottam? – kérdezett vissza, amikor lenyelte a falatot.
– Jól – bólintottam rá, miután nekem is kiállt a merevség a kezemből és le tudtam engedni a kanalat.
Ugyanis beugrott, mit beszélgettünk szombat délután. Nekem napközben Csillebércen feltűnt, hogy a gyerekvasúton párba kötötték a gőzmozdonyokat. Elég szokatlan dolog, ilyesmit maximum a Sziklás-hegységben szoktak csinálni 100-120 éve. Rá is kérdeztem a család vasútügyi illetékesénél, aki vigyorogva közölte, hogy felújított gőzmozdonyt kaptak, ez volt az első útja és túlbiztosításként ment vele a másik. A vigyor konkrét oka pedig az volt, hogy megengedték neki, hogy egy darabon vezesse is a gőzöst. Élesben. Csupa korom fehér ingben jött haza.
Nyilván ezek az élmények nem maradhatnak megíratlanul, így vasárnap már neki is állt a munkának.

– Szokták mondani, hogy az anya egyedül a biztos – kommentálta végül Nej – de te maximálisan biztos lehetsz az apában is.

2 thoughts on “Apáról fiúra

  1. “Nej”-re büszke lehetsz, ritkán mondanak ilyet a feleségek, legalábbis ilyen pozitív kicsengésűt!

    ui: A matek mező kitöltése harmadikra sikerült…

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *