Zsib

Tegnap este vettem észre lefekvés előtt, hogy zsibbad a jobb lábfejem külső része. Legyintettem, mentem aludni.
Aztán reggelre csak nem múlt a zsibbadás. Gondoltam, majd a kerékpározás kimozgatja a lábamból – de nem. Sőt, tulajdonképpen most is zsibbad.
Ekkor már kissé nyugtalan lettem, nekiálltam kikeresni az Interneten, hogy ilyenkor mi is van. Hát, az van, hogy aki túl sok ülőmunkát végez, annak előbb-utóbb torzul a gerince, a csigolyák megnyomnak valami ideget és ettől alakulhat ki deréktól lefelé akárhol zsibbadás. (Sőt, a nyakcsigolyák is képesek hasonló gonoszságra, akkor a kéz zsibbad.)
Jó, de akkor mit lehet tenni ellene?
Azt írják, hogy nem sokat. A szervezet olyan, hogy elhasználódik. Mozogjunk sokat, abból nem lehet baj.
Külön kiemelik, hogy aki sokat ül, sokat görnyed, az válasszon ezzel ellentétes sportot – a kerékpár, a kajak kifejezetten ellenjavallt.

No, beletrafáltam. Megint.

Közlekedési moráltalanság

Ma reggel nem működtek a közlekedési lámpák a Hungária krt – Kerepesi út sarkon. Érdekes látványban volt részem.

Két rendőr irányította a forgalmat. Engedték szépen a Kerepesi út forgalmát, majd a hozzám közelebb álló rendőr felemelte a kezét, hogy forgalom állj. Aztán nem történt semmi, az autók ugyanúgy mentek tovább. Ugye, aki a pirost leszarja, az miért pont a rendőrnek engedelmeskedne?
Az első néhány autó átslisszant úgy, hogy a rendőr nem is tudott rájuk reagálni – de utána lendületesebben kezdett integetni, gumibotjával fenyegette az autósokat, rájuk ordított – mindhiába. Olyan 7-8 autó és két csuklósbusz ment át, több hullámban, jóval azután, hogy a rendőr elméletileg már megállította a forgalmat.

Vajon a közlekedési rendőrök használhatnak fegyvert? Legalább gumilövedéket… léccilécci.