Date2007. January 17. Wednesday

Megint etüd

Jó téli szokásom szerint busz helyett gyalog sétáltam hazafelé a metróállomástól. Az iskola környékén furcsa jelenetre lettem figyelmes. Idősebb anyuka sétált egy négyéves forma gyerekkel. Mentek, mentek, aztán a gyerek annyit mondott, hogy: “Hó!” Erre anyuka vigyázállásba vágta magát, szája szélén mosoly remegett. Pár másodperc után a csöppség új parancsot adott ki: “Gyia!” – és elindultak. Nem sokkal később megint eljátszották ugyanezt. Ekkor haladtunk el egymás mellett. Alig sétáltam tíz métert, amikor felcsattant mögöttem a gyerekhang: “Hó! Gyia! Hó! Gyia! Hógyia! Hógyia! Hógyia! Hógyia!”

És csodálkozunk, honnan kerül bele az emberbe menetközben a hekkelési kényszer.

Visszavonhatatlanul itt van a tél

Legalábbis az Europark PR részlege szerint.
Már tegnap reggel is gyanúsak voltak – habár akkor csak azon vigyorogtam, hogy mekkora lúzerek már ezek, nincs tél, erre nájlonzacskókból gyártanak hóembert.
Aztán estére kiderült, hogy lúzerségről szó sincs, sőt. Lehántolták a zacskókat és fény derült arra, hogy itt bizony jégszobrok készülnek szorgos kezek értő munkájának hatására.
Márpedig ez az aktus azt jelzi, vége a tavasznak, jön a tél.

Az eddigi legszebb találat

Valaki ezzel a keresőkifejezéssel talált rá a blogra:

I am one, sir, that comes to tell you your daughter and the Moor are now making the beast with two backs

Mégiscsak érdemes hinni az emberiségben.

Azokról az emberekről, akik mernek hibázni

Olvastam ezt a Kathy Sierra írást – és egy kicsit továbbgondoltam.

Mindig is irigyeltem azokat az embereket, akik képesek feldobni egy társaságot. Akik nem foglalkoznak azzal, hogy kit sérthet egy mondat, akiket nem érdekel, ha egy-egy megjegyzésükről kiderül, hogy éppen hülyeség volt. Akik nem optimumra mennek, hanem beérik a jó átlaggal. Optimum ugyanis a társasági életben nincs. Aki pedig erre törekszik, azt megbénítja a hibázás lehetősége – emiatt szótlan és unalmas lesz.
Írigylem azokat, akik túl tudnak ezen emelkedni – és társaságban bármikor bevállalják, hogy majmot csinálnak magukból, ha éppen nem úgy alakul a beszélgetés folyama, ahogy gondolták. De belevágnak, kockáztatnak – és életet lehelnek a társaságba, abba, ahol csupa optimumra törekvő ember hallgat, hibázástól félve.

Bob & Bob

Ez is megvolt. Cserépszavaztam.

© 2020 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑