Eredményhirdetés

Futott ám egy verseny, itt a blogon – persze eldugva jól a háttérbe.
Durván hetente rá szoktam nézni a keresőszavakra, amelyekkel idetaláltak a kedves olvasók. Felettébb szórakoztató olvasmány, mondhatom.
Szoktam nézni az éves leválogatást is. Nos, az a furcsa helyzet alakult ki, hogy két keresőkifejezés már félidőben elhúzott a többiektől és fej-fej mellett vágtattak az élen. Ebbe a versenybe még az olyan reményteli versenyzők sem tudtak beleszólni, mint a “kurva”, a “jamba”, a “mélytorok” vagy a “hazudtunk minden hullámhosszon” kifejezések.
Végül a következő lett a befutási sorrend:

  • 1. beating a dead horse (136 találat)
  • 2. hülye nevek (134 találat)
  • 3. jamba (76 találat)

A magam részéről azért érzek némi elégedettséget. Nem tudom miért, de a ‘döglött ló”-nak szurkoltam – és a nyertes pont az utolsó napokban hajrázta be az ellenfelét.

Milyen lesz az új év?

Van egy olyan babona, hogy az új év olyasmi lesz, ahogyan a Szilveszter telt.
Nos, lássuk.

  • 15.00: Valaki el akarta tolni a házat. Először fel sem tűnt, egyik ügyfelünknél pont így remegnek a a falak, amikor elmegy egy metrószerelvény az épületük alatt. De aztán leesett, hogy errefelé nem jár a metró. Most vagy eltévedt egy kósza szerelvény vagy rengett a föld. Félórával később tele is lett a hírrel a sajtó, nem is részletezném tovább. A ház mindenesetre egyben maradt, még csak meg sem repedt a vakolat.
  • 15.30: ActiveCard drivert/klienst telepítettem az új gépemre, majd Cisco VPN klienst. Gusztustalan egy dolog, de szükség van rá. Ahhoz meg próbálom tartani magam, hogy mindennap felrakok valamit a gépre – még ilyen tempóban is hetekbe fog telni, mire teljesen kézre fog állni.
    Aztán persze nem tudtam tesztelni, mert az ünnepek alatt lejárt a jelszavam.
  • 17.30: Nej elment Dórával. A csajszi ugyanis először nem szilveszterezik itthon és Nej megígérte neki, hogy elviszi autóval.
  • 17.40: Dóra visszajött, hogy baj van a kocsi ajtajával. Nos, az történt, hogy az ajtó megszorult, Nej pedig olyan erővel rántotta meg, hogy letörte a kilincset. Innentől az ajtó nem zárható, menetközben is kinyílik – és értelemszerűen a központi zár sem működik. Még jó, hogy ezt a kívülrül csupa kosz autót akkor sem lopják el, ha fizetnék érte.
    Kedden autószervízben kezdek.
  • 17.40: Elkezdődött a háború. Eddig is voltak elszórt petárdázások, de innentől folyamatos durrogás szolgáltatta az aláfestő zenét.
  • 18.00: Délután tette ki Glowface a Hogfather magyar feliratát a netre, így gyorsan csináltam is egy új DVD-t. Teszt az asztali DVD lejátszóban, remekül megy. Megvan, mit fogunk csinálni este.
  • 18.40: A maradék család úgy döntött, hogy újítunk társasjáték fronton. Gyorsan csináltunk két új accountot a Honfoglalóban (basszus, nekem volt egy ötezer pont feletti harcosom, de elfelejtettem a nevét), majd hármasban külön szobára vonultunk. Ez fizikailag is külön szobát jelentett, külön gépekkel. Most csináltunk először ilyet, de nagyon bejött. Jól gyapáltuk egymást.
  • 19.30: Tartottam egy részletes ismertetést a Pratchett univerzumról.
  • 20.00: Elkezdtük nézni a filmet.
  • 20.15: A házban lakó Zsolti gyerek is beszállt a háborúba. Először csak a katyusákat indította be, majd negyedórával később a tarackokat is. Ez utóbbiak robbanáshulláma visszapofozta a házat a földrengés előtti állapotba.
  • 23.50: Vége lett a filmnek. Gyors asztalletakarítás, poharak behordása, pezsgő előkészítés. Most először fordult elő, hogy – gyerekeink erőteljes nyomására – nem vettünk külön kölyök pezsgőt.
  • 00.10: A TV2-n hagytuk a tévét, néztük a Dalnok illetve Megasztár részleteket, beszélgettünk.
  • 00.15: Mire észbekaptam, Barna leküldött három pohár pezsgőt.
  • 00.20: Elmagyaráztam Nejnek, hogy mi jelenleg a legnagyobb kockázat a lakáseladást illetően: habár van szóbeli egyezségünk egy reményteli vevővel, de ez még nem jelent elkötelezettséget. Legalábbis nem olyan erőset, hogy visszamondjam az ingatlanközvetítőkkel kötött szerződéseinket. Igenám, de ezekben a szerződésekben az is szerepel, hogy ha ők kiközvetítenek egy vevőt, aki a szerződésben szereplő paraméterek alapján megvenné a lakást, akkor én mindenképpen köteles vagyok kifizetni a több százezer forintos közvetítési díjat. Oké, a kockázatot igyekeztem minimalizálni, ki a fene akarja pont január első hetében megvenni ezt a lakást… a második hét hétfőjén meg már kötjük az adásvételi szerződést.
  • 00.50: Bontottam még egy üveg pezsgőt.
  • 01.30: Barna elment aludni.
  • 01:40: Nejjel mindketten elővettük a laptopunkat. Küldeni akartam egy levelet, erre az Outlook megtagadta a munkát. Jó tíz percnyi intenzív átkozódás után kiderült, hogy a délután telepített ActiveCard kliens szó nélkül beállította, hogy csak digitálisan aláírt leveleket küldhetek ezentúl – de a kulcs persze nem volt a gépben. Elvoltam, mire hajnalban, enyhe spiccel, megtaláltam az Outlook2007-ben ezt a beállítást. Imádom az ilyen kérdezés nélkül erőszakoskodó programokat.
  • 02.00: Átváltottunk a királyi televízióra. 1968-as táncdalfesztivált nyomtak. Imádtam. Igaz, akkoriban még csak négy éves voltam, de a dalok évekig mentek utána a rádióban, persze, hogy mindegyiket ismertem. Legnagyobb meglepetésre még az előadókat is megismertem, hamarabb, mielőtt kiírták volna a nevüket. Oké, volt, akit csak azért, mert emlékeztem az énekes nevére… de így sem volt ez rossz teljesítmény a memóriámtól.
    Másfelől teljesen pikáns volt egymás után nézni ezt a két műsort: Megasztár betétek után közel negyven évvel korábbi Tánczenei Fesztivál… tényleg tetszett, na.
  • 02.10: Szomorúan vettem tudomásul, hogy az esti torokkaparászás takonykórrá evolválódott. Utálok beteg lenni – márpedig most ilyen vacak hét jön.
  • 03.30: Lefeküdtem aludni.
  • 11.15: Telefoncsörgésre ébredtem. Már a névnél rossz sejtésem támadt: az egyik ingatlanügynök volt. Visszahívtam. Közölte, hogy van egy komoly vevő, aki látatlanban megvenné a lakást. Már nála van a szerződés. Az illető hétmillió forintot akar előlegbe fizetni, azonnal.
    Ilyenkor jön jól, ha az ember előre végiggondol dolgokat. Amikor itt azt írtam, hogy az ember végül eljut oda, hogy nem a világnak, hanem magának akar megfelelni, akkor az alatt azt is értettem, hogy tetteink egyik legfőbb motivációja az kell legyen, hogy azok összhangban legyenek a lelkiismeretünkkel. A disszonancia életre szólóan rá tud tapadni az önmagunkról alkotott képre.
    No, száz szónak is egy a vége, az ügynök még végig sem tudta mondani a beszédét, már közbevágtam és közöltem, hogy tekintse felbontottnak a szerződésünket: jelenleg már van egy szóbeli megállapodásom és nálam a szóban kötött szerződés ugyanolyan erős, mint ha papíron lenne. Próbált győzködni, hogy rengeteg olyan esetet látott már, amikor nemhogy a szóbeli szerződést rúgták fel, de a már megkötött adásvételit is. Csak vonogattam a vállam: különbözőek vagyunk.
    De azért nem vagyok teljesen nyugodt.
  • 13.00: Egy régi cimbora kicsit karcos házipálinkájával kúrálom a torokfájásomat. Jagermeister? Ugyan már, az ember előbb-utóbb mindig visszatér az alapokhoz.

Nos, tehát így.
Ha igaz a babona, akkor alapvetően nyűgös, de jó hangulatú évre számíthatunk.
Állunk elébe.