Day: January 9, 2007

Triviális jelszó

2007. January 09. Tuesday / / 11 Comments

Az. A büdös francokat.

Olyan dühös vagyok, hogy a méregtől alig látok. Ha azt mondom, percre ki vannak számolva a napjaim, akkor még óvatosan fogalmaztam. Erre sokadszor szaladok bele ugyanabba a pofonba, ráadásul egyre nagyobbakba.

Kezdődött azzal, hogy barom voltam. Aztán folytatódott ott, hogy megint. Tanultam az esetből és a harmadjára felépített virtuális környezetben mindenhol ugyanazt a jelszót adtam meg, azt pedig felírtam a féltve őrzött jelszó adatbázisomba.
Nem is volt semmi baj, szaporodtak szépen a virtuális gépek, ment minden rendben.
Egészen az ünnepek előttig. December 15-én szabira mentem és csak január 3-án mentem vissza. Pont mielőtt elindultam volna, egy kollégám jelezte, hogy amíg nem vagyok, használná a tesztgépet. Semmi gond, átírtam a lokál admin jelszavát valami triviálisra, ezt szóban közöltem vele – aztán elmentem szabira. Most kellene a gép – és igen, megint beszoptam. A megváltoztatott jelszót nem írtam fel, a kollégámnak végül nem kellett a gép, így a jelszót sem jegyezte meg – én pedig hiába próbáltam ki a triviális jelszó mind a 27 változatát, egyikkel sem jutottam be.

Egyszerűen hihetetlen. Nem elég, hogy ott farok voltam, hogy nem új felhasználót hoztam létre a kollégámnak és hagytam volna békén az eredeti admint – de hogy ennyi pórul járás után sem véstem még mélyen az agyamba, hogy _triviális jelszó nem létezik_ – ez egyszerűen érthetetlen.
Mint ahogy az is, hogy habár több, mint száz géppel állok munkakapcsolatban, de az ezekhez tartozó 10-15 meglehetősen bonyolult jelszó közül soha nem felejtettem el még egyet sem. Na jó, 3 hetes szabadság után néha gondolkodnom kell egy cseppet, de nagyon ritkán kell belenéznem az adatbázisomba. Csak és kizárólag a virtuális rendszereket hostoló gépek – triviálisan egyszerű – jelszavait szoktam elfelejteni. Azt, amely után nem egy gépet kell újrahúzni, hanem az egész tesztkörnyezetet.

(Megjegyzem, most talán annyira nem tragikus a helyzet. A virtuális gépek jelszavait nem írtam át, így elég, ha valahogy eljutok az image fájlokig. Ahhoz meg elegendő, ha mellételepítek a meglévő mellé egy másik oprendszert. Csak hát, az idő… )

Barát vagy szülő?

2007. January 09. Tuesday / / 2 Comments

Írtam valamikor ezt. Hát, tévedtem. Nevezheted akár a nevelés csődjének is, de a csajszi megint eltitkolt egy csomó rossz jegyet. Ráadásul nem is akarta elmondani, más csatornákon keresztül derült ki, hogy nem csak rossz jegyei vannak, de van olyan tantárgy is, ahol a hármasért is küzdeni kell.
Baromi szarul érzem magam, de elő fogunk fizetni rá. Sajnálom, de ha nem tudom meg időben, hogy baj van, akkor nem is tudok segíteni a gyereknek. Amíg meg olyan fafejű, hogy ezt nem érti meg, addig maradnak az ilyen ellenséges, durva módszerek.

Megint előjön ez a klasszikus probléma. Mi a fontosabb: jó hangulatú kapcsolat legyen a szülő és a gyerek között, vagy a szülőnek legyenek meg a preferenciái és ezekért vessen be mindent? A kettő elég rendesen üti egymást: ebben a korban a gyerek még nem fogja fel, mi van amögött a mondat mögött, hogy “mindez a te érdekedben történik, te kis hülye'”. A gyerek csak a pillanatnyi hátrányokat fogja fel, a számára érdektelen erőfeszítéseket érzékeli.

Viszont nagyon nem mindegy, mit kapsz vissza felnőtt gyerekeidtől:

Hát, fater, utólag visszanézve de jó, hogy a végletekig erőszakoskodtatok, hogy tanuljak.

Vagy esetleg:

De elcsesztétek a nevelésemet, halljátok. Mennyibe került volna nektek addig gyötörni engem, amíg úgy nem döntök, hogy továbbtanulok?

Rövidtávon az utóbbi hozzáállás a kényelmesebb: “Nem akarsz tanulni? Hát, jó. Én szóltam.”. Aztán élni vidáman.
De a szülő feladata az első válasz elérése – legalábbis addig, míg a gyerek már önmagáért nem lesz felelős.