Én, szomorú ökör

Másodszor fordul elő velem ugyanaz az ordító baromság. Egyszerűen nem hiszem el.
Létrehoztam egy kísérleti labort. Virtuális szerver, DC, Exchange szerver. Megadtam valami jelszót, valószínűleg valamelyik típusjelszóm apró módosításával. Szépen működött is minden, lementek az első kísérletek. Aztán hónapokra félretettem a labort. És most megint kellene, de elfelejtettem a jelszót. Végigpróbáltam a szokásos jelszavaimat, de egyik sem stimmel. Pedig amikor először szívtam meg, akkor megfogadtam, hogy legközelebb egyből felírom. Persze, hogy halogattam, hogy majd. Aztán most megint elböktem.
Tudom, ez egy remek lehetőség, hogy megvizsgáljam, hogy áll épp a háború: a netről lekapható cracker szoftverek a nyerők vagy a Windows2003 Sp1 DC (default policy) a király… de erre most semmi időm. A munkahelyen létrehozott laborom sem érhető el, mert kidőlt egy fontos gép és ebből szedték ki az alkatrészeket… miközben marhára szükségem lenne néhány Exchange screenshoot-ra. Lehetőleg ma, mert holnap dolgozok utoljára, aztán eltűnök négy napra. (Remélhetőleg még konnektor sem lesz a környéken.)
Már az is megfordult a fejemben, hogy tudtommal van valahol egy Microsoft virtuális labor, ahol lehetne kísérletezgetni… de azt hiszem, erre sincs időm.
Ezt most megszívtam.

4 thoughts on “Én, szomorú ökör

  1. Én relative egyszerűen intézem a lóvásárt: A VMware lehetőséget ad kommemt írására minden egyes géphez. Az itthoni gépeimhez mindig ide írom a jelszót, így nem kell észbentartanom. A sulis gépek keményebb diók, hozzájuk az Exchange-be teszek valami feljegyzés-félét…
    Sajnos nekem is jól jönnek a tippek amiket adtál, mert feledékeny alkat vagyok :(

  2. Nem a technikai háttérrel van baj – sokkal inkább velem.:)
    A PDA-n van egy szuperbiztos jelszótároló program, oda szoktam felírni minden jelszót… ha éppen nem felejtem el.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *