Ez egy érdekes probléma. Tegye magát mindenki gyorsan túl a kötelező öngyalázáson, aztán próbáljunk meg objektívek lenni.

Egyfelől szokták azt mondani, hogy a magyar egy birka nép, mindent meg lehet vele csinálni.
De szokták azt is mondanii, hogy egy keménynyakú karakán nép, nem visel el semmilyen szabályt, korlátozást maga felett. (Tipikus példa az a viselkedés, hogy “nehogymár egy lámpa mondja meg az igazi férfinak, mikor mehet át a kereszteződésen”.) A magyar mindig megtalálja, hogyan lehet kibújni a szabályok alól.

Akárhogy is nézem, ez bizony ellentmondás.
Próbáljuk meg feloldani.

A magyar ember – az egyén – tényleg nem nagyon tűr meg mást maga felett. Más egyént különösen nem. De ez egyben azt is jelenti, hogy az összefogásra is képtelen – hiszen akkor más akaratának kellene alávetnie magát. Azt viszont már nem. Ugocsa non coronat.
De azokkal az emberekkel, akik képtelenek összefogni, bármit meg lehet csinálni. Ha Istentől választott vezetőik szorítanak rajtuk, akkor maximum a frusztrált szabadharcosok száma növekszik valamelyest. Ez az, amikor mindenki belemar egy kicsit mindenkibe.
A legkönyebben azok az ostobák irányíthatók, akik azt hiszik magukról, hogy mindenkitől függetlenek.
Az a náció, melynek egyedei összefogásra képtelenek, nemzetként birkaként fog viselkedni.