Olvasom Stephan Pastis könyvét – és bólogatok: mennyire igaza van. Arról ír, hogy utólag mennyire sajnálja, hogy egy karikatúracsík utolsó kockájában olyan ábrázatot rajzolt az egyik figurának, mely azt sugallja, hogy itt, ebben a kockában van a poén. Stephan egész konkrétan azt írja, hogy szart sem ér az olyan rajz, ahol ilyen mesterséges eszközzel kell jelezni a poént – a csattanónak önmagában kell megállnia.
ps: Már előre félek, mi lesz velem, ha odakint beszabadulok egy Cartoon könyvesboltba…
[Update]
Pl. egy tipikus Pastis csík – rajz nélkül. Mert megáll így is.
– Új fűnyírót kell vennünk.
– Miért?
– Mert Bob szomszéd is most vett egy újat.
– És ha Bob szomszéd leugrik a tízemeletes tetejéről, akkor te mit csinálsz?
– Elhozom a fűnyíróját.
Recent Comments