Büntetés? Szerencse? Kegyelem?
Olvasom ezt a hírt és összeszorul a szívem. Valószínűleg az történhetett, hogy a kocsiban hagyott kölykök hozzányúlhattak a kézifékhez, emiatt gurult bele az autó a Dunába. Egyértelműen a szülő hibázott: vagy bent kellett volna maradnia valamelyiküknek, vagy a kézifék mellett sebességben kellett volna hagyni a leállított kocsi sebváltóját.
Tegyük a kezünket a szívünkre: szülőként ennél sokkal nagyobbakat is szoktunk hibázni. Egész egyszerűen a szülő képtelen olyan sok éven keresztül hibátlanul szülő lenni.
Min múlik az, hogy kik ússzák meg?

Csak a közvetlen környezetből.

  • Öcsém kisgyerekként egy barátjánál játszott. A huzat becsapta az erkélyajtót, az üveg kitört és egy hatalmas üvegtábla beleállt a srác halántékába. Kórház, műtét… szerencséje volt, baj nélkül megúszta.
  • Munkából mentem hazafelé autóval pénteken, amikor csörögni kezdett a mobilom a táskámban. Mivel a táska maga a csomagtartóban volt, így csak megvontam a vállam: így jártál. Akkoriban negyedórányira laktam a munkahelyemtől, de legalább tízszer csörgött a telcsi. Amikor kiszálltam, láttam, hogy mind a tíz otthonról jött, mellette ugyanannyi hangposta üzenet. Na, ekkor kezdtem felfelé rohanni. Amikor kinyitottam az ajtót, két gyerek bömbölt sokkosan, az előtér, a szobájuk, a fürdőszoba vérben állt. Gyorsan lemostam, átvizsgáltam mindkét gyereket, tele voltak ugyan vágott sebbel, de egytől eltekintve egyik sem volt komoly. (Dóra alkarján volt egy csúnya mély seb, nem sokkal az ütőere mellett.) Aztán kocsi, tekerés a Heim Pál baleseti sebészetére, ahol lekezelték mindkettőjüket. (Dóra sebét kellett egyedül összevarrni, a mai napig látszik a heg a kezén.) Amint lenyugodtak, kiderült, mi történt: bekötött szemmel fogócskáztak, és amikor hang alapján úgy érezték, közel vannak, egymás felé ugrottak. Csakhogy köztük volt egy üvegajtó, a szilánkok meg összekaszabolták őket.
  • Olivér cimborám egy vidéki koncert után úgy döntött, hajnalban hazasétál Veszprémbe. Szokásos fekete ruha, walkman, fülhallgató. Annyira beleélte magát a zenébe, hogy elfeledkezett arról, hol van és nem mindig az országút szélén ment. Elcsapták, meghalt.
  • Én egy időben sportot űztem abból, hogy Veszprém veszélyes pontjait – sziklák, épületek a Benedek-hegy és a vár környékén – megmásszam, mert… szóval mert. Állítom, hogy volt olyan eset, amikor annyira bizonytalan voltam, hogy járni is alig bírtam, nemhogy sziklát mászni.

Megúsztam. Megúsztuk. De nem mindenki.
Min múlik?