Ha el tudom számolni, természetes, hogy kérek számlát. Ezzel nincs is gond. Ha nem tudom, akkor… nehéz kérdés.
Nálunk ugyanis a megrendelő valahol ki van szolgáltatva a szolgáltatónak. Ugyanis a szolgáltató simán megteheti, hogy miután megkapta a munkát, beleszarik. Lelketlenül csinálja meg. Legfeljebb azt mondja, hogy ha nem tetszik, pereld be. Ez, ugye ismerve a magyar jogérvényesítési rendszert, reménytelen. Ukrán verőember meg nem minden ember családjában található. Azaz marad a jóindulat megnyerése. Márpedig ez valahol ott csapódik le, hogy védi a fene az állam feneketlen bendőjét, inkább maradjon csak az a pénz feketén a vállalkozónál. Elvégre a mi társadalmunk jórészt így működik.
Ami persze elég baj. De sokkal nagyobb baj, hogy – Jenővel szólva – a helyzetnek nincs semmi oka, hogy megváltozzon magától. Nyilván a szolgáltató megbízhatóságára jó módszer lehet a referencia – csak azt bízom meg, akit egy megbízható ismerősöm ajánl, mert neki már bevált, mert neki jóbarátja/rokona/ismerőse/lekötelezettje a szolgáltató… vagy ilyesmi. Na, ha ilyen megbízható iparossal találkozunk, tőle nyugodtan kérhetünk számlát, mert biztosak lehetünk benne, hogy így is becsületesen dolgozik.
Azaz dolgozz jól, jelöljenek sokan referenciaként – és akkor biztos mindenki számlát fog kérni tőled.
Hát, ez se hangzik túl fényesen.