Month: November 2005

Mindenki másképp egyforma

Melyik állatfajta a legveszélyesebb az ember számára?

Gyerekkorban azt gondoltam, hogy a nagyragadozók: a tigris, az oroszlán, a cápa. Aztán ahogy okosodtam, rájöttem, hogy a nagy, látható ellenségnél sokkal veszélyesebbek a láthatatlan kicsik: a vírusok, a bacik, a járványok.

De mégsem ezek a legdurvábbak. Tudnak ártani, de legyőzhetők. Kaszálhatott a pestis, a kolera, a spanyolnátha, egyszer valaki csak megtalálta az ellenszerét. Lehet, hogy most még gyógyíthatatlan az ebola, az AIDS és a madárinfluenza, de az emberek össze tudnak fogni és le fogjuk gyűrni mindet.

Az emberre legveszélyesebb állat maga az ember. Az ellen nem tudunk összefogni.

Ma estefelé utaztam haza a metrón, amikor a Népliget környékén felszállt három ember formájú barom, olyan 16-17 körüliek. Piaszagot nem éreztem, de mámort igen – lehet, hogy csak belőve voltak. Először nekiálltak hangosan ordibálni. Utána az egyik elkezdte apró darabokra tördelni a mobilját; miközben hangosan ordibált a néhány üldögélő utassal, miszerint ez az ő telefonja, azt csinál vele, amit akar. Ez a ‘Van valakinek valami problémája?’ szöveg megtetszett a másik kettőnek is, mert elkezdtek ők is ordibálni az utasokkal, hogy van-e valaki, akinek ez nem tetszik. A néma csendtől felbátorodtak és nekiálltak konkrétan odamenni egyes emberekhez ugyanezzel a kérdéssel. Bennem csendesen kezdett fortyogni a düh, de leginkább a tehetetlenség miatt. Simán padlóra lehetett volna pofozni mind a hármat, de az agresszív ostobaság ellen nem lehet küzdeni – ezek akkor is ilyen hülyék maradnak, ha időnként megverik őket. Arról nem is beszélve, hogy akar a fene belekeveredni, egyáltalán, bármilyen formában érintkezni az ilyen taplókkal.
Szóval tettem azt, amit a többiek: átnéztem rajtuk. Ezek meg öntelten páváskodtak, élvezték a hatalmukat.
Aztán a Határ útnál mindenki leszállt.

(*) A címről. Mérő László vezette le ebben a könyvében,hogy az emberiség azért ilyen sikeres az evolúcióban, mert mindig úgy változik az összetétele (kooperativ/konfrontatív; hülye/okos, stb), ahogyan az éppen aktuális kihívások igénylik.

Lucky search

Ma éppen fejtágításon ültem. (Hogyan implementálta holland-francia anyacégünk az ITIL-t és mi változott legutóbb a folyamatkezelő programunkban…) Aztán csörgött a telefon, hogy leállt egy szerver az általunk támogatott egyik kórházban.
– Legalább a lélegeztetőgépek vannak rajta? – kérdeztem vissza.
– Majdnem – jött a tömör válasz – Gyerekosztály, diagnosztikai adatok.
Tartalékszerver, install cédék, irány a kórház. A helyszínen egy elgyötört Oracle szakértő fogadott. Hogy ilyet még nem látott és csak félnapos mentés van. És tényleg, ilyet még én sem láttam. A szerver látszólag működött, de ha bármilyen szervízt álltam neki piszkálni MMC konzolból, hosszas tökölődés után kiírt egy nem túl információgazdag szöveget (‘Letelt az idő, kötsög!’) és ennyi. Eventlogban semmi üzenet. Annyit megtudtam,hogy tegnap volt egy áramszünet, a szünetmentes lekapcsolta a gépet, visszakapcsolták és azóta ez van. A szervízként futó Oracle alkalmazás elérhetetlen. Az összes többi szervízzel egyetemben.

Az első körben víruskereső megállít, a registry RUN kulcsa alatt megnéztem, milyen processzek indulnak, ezeket leállítottam, de semmi hatása sem volt. Átfutottam, vannak-e egyáltalán patchek a gépen – voltak. Na jó. Akkor még futok egy kört a neten, ha nincs semmi, akkor SP4 újrarakás, ha az sem segít, akkor gép újrahúzás. (Az ITIL egyik fontos momentuma, hogy incidens esetén amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell állítani a szolgáltatást. Ha kell, workaround bedobásával. A probléma okának megkeresése már egy másik, hosszabb folyamat része. Nem is beszélve a kiküszöbölésről.) A dokkerek beletörődtek a fél napos adatvesztésbe, bár nem voltak boldogok.
Szerencsére volt egy event ID-m. Na nem az eventlogban, csak egy üzenőablakban. Irány az eventid.net – és már megint nem érhető el. Gyakorlatilag 1 hónapja áll. Van valakinek infója, mi történhetett a fiúkkal?
Oké, jöhet a Microsoft – pedig nem igazán kedvelem a support oldalt. Szvsz elég béna. Egy értékelhető találatot kaptam, de az is elég indifferensnek tűnt. Azt mondta, hogy ha .net alatt fejlesztettem egy szolgáltatást és rosszul használtam bizonyos függvényeket, akkor annak lehet ilyen üzenet a következménye – de csak annál a szolgáltatásnál. Megoldás: telepítsük a .net sp1-et. Isten látja lelkemet, nem szokásom dotnet alatt szolgáltatásokat fejleszteni. A szerveren sem volt fent még a runtime sem.
Maradt a google. Itt már több találatot kaptam – de ezek is falsnak tűntek. Egy csomó oldal MS programok hibáira utalt. (Úgy látszik, a fiúk is kedvelték rosszul használni azt a függvényt.:) Egyre kedvetlenebbül futottam át a találatokat, a harmadik lap után már ritkán szokott értékelhető infó akadni.
De nem most. Belefutottam egy fórumba, onnan pedig ebbe a linkbe. Bingó – legalábbis annak látszik.
Azt mondja, hogy amennyiben van fent egy APC 6.x verziójú UPC managerprogram, akkor az hajlamos arra, hogy áramkimaradás utáni újraindításkor megbolonduljon és rejtélyes hibákkal szórakoztassa a rendszergazdát. És tényleg – a gépen van egy APC progi és tényleg volt áramkimaradás okozta újraindítás. Sajnos a program verzióját nem tudtam megnézni, mert nevet és jelszót kért – az az ember, meg aki telepítette, már rég elment, meghalt, nemet változtatott és egyáltalán nem is létezett. (Ezt a kórházat nem túl régóta kezeljük, egy csomó gépet – köztük ezt is – igazából még át se vettünk.) De a hozzáállásból sejthető volt, hogy erre egyszer felraktak egy őskori változatot és a kutya sem foglalkozott azzal, hogy azóta az APC kiadott egy kritikus foltot. Azaz jó eséllyel 6.x lehet rajta.
Nosza, safe módban elindít, APC szolgáltatások disabled – és megette. Ez mindenképpen jó jel. Gép újraindít, oracle szolgáltatás megpöcköl – és indul, mint a versenymalac. Oracle szakértő rávetődik, tíz perc múlva boldogan közli, hogy van mentés, el lehet indítani az adatbázist. És tényleg. Minden működik rendesen.
Sikertörténet. József sír.

Ja, és hogy miért lucky? Mert egy farok voltam. Ha nem találom meg a cikket, nyomtam volna rá az SP4-et ész nélkül. Pedig egy safe módban történt újraindítás egyből megmutatta volna, hogy vagy driver vagy service a bűnös.

[Update]
GT szólt, hogy nála megy az eventid.net. Otthonról megnéztem, és tényleg, nekem is ment. Ma délután javult volna meg? És lám, a kisgonosz: a hibaüzenetnél a második találat rögtön meg is mondta a frankót.
Azért ilyenkor derül ki, mennyire megváltozott ez a szakma. Megakadsz, irány az eventid.net, a KB, a Google. Ha azok valamiért nincsenek, csak a szerencse ment meg a nagy szopástól.

Tánc a ködben, tánc a jégen, tánc a hóban, tánc a fagyban

Jobbra lassan, balra lassan,
Ritmus halkan ring a hajban,
Újra kavarog a –
Végre csikorog a –
Mégis mosolyog a –
Napra hunyorog a –

Tánc a hóban

Nem tudom, ki hogy van vele; nálam, amikor folyamatosan monoton, megállás nélküli terhelésnek vagyok kitéve, teljesen váratlanul bukkannak elő rég elfeledettnek hitt képek. Például az a januári groteszk tánc.

Először a liget és a téli hideg szaga ugrott be, majd a köd, a szmog, végül apránként a többi. Dunaújváros a helyszín.

Nej – akkor még csak jövendőbeli – és én is Veszprémben koptattuk az iskolapadot ún. kétlépcsős egyetemen. Ez röviden azt jelentette, hogy a harmadik év után államvizsgázni kellett, illetve megvédeni egy szakdolgozatot; mindezért kaphattunk egy üzemmérnöki oklevelet. Akik jól feküdtek, meg maradt még kedvük hozzá, dekkolhattak plusz két évig, majd egy újabb államvizsga és diplomavédés után nyerhették el az okleveles mérnöki diplomát.
Nej a harmadéves szakdolgozatát valami vasgyötrésből írta, emiatt január közepe felé leutazott három hétre Dunaújvárosba. Én elég korán befejeztem a vizsgákat és váratlanul nagyobb mennyiségű szürke pénzhez jutottam – úgy döntöttem, lemegyek pár napra boldogítani a csajszit.
Szokás szerint nem problémáztam sokat a szállással. Majd csak lesz valahogy. Bementem a kohász főiskola kollégiumába, hogy ‘csókolom, hasonszőrű vagyok, adjanak szállást’. Először csak egy nevelőtanárt uszítottak rám, később kirángatták az igazgatót is – de én váltig ragaszkodtam hozzá, hogy felsőoktatási intézmény tagjának kötelesek szállást adni. Végül kaptam is egy vendégszobát.
Nej a munkásszálláson lakott és ebből a szituációból mulatságos dolgok sültek ki. Ott kezdődött, hogy első délután beinvitáltam magamhoz a leányzót. A kollégium portása irtózatos visítással csapott le rám: ‘A vendégnek tilos nőt behoznia magával!’ Mondtam neki vigasztalólag, hogy ne hülyéskedjen már, a hölgy egy éve a barátnőm, szintén egyetemista és egyébként sem szándékozunk dugni – de ettől sem javult meg a kedve. Ki lettünk ebrudalva. (Másnap pedig behivatott az igazgató, hogy ‘mit képzelek, vendégként bordélyházat akarok csinálni a kollégiumából?’ Úgy csináltam, mint aki elgondolkozik. A hapi megsejtette, mit akarok mondani, mert azelőtt kizavart az irodájából, mielőtt azt mondtam volna, hogy ‘nem is rossz ötlet’.)
Azért még megkérdeztem Nejt, hogy mennyi esély van arra, hogy beengedjenek a munkásszállóra, de nem sokkal vígasztalt. (‘Mint a hintalónak Epsomban.’) Így maradt az, hogy a délutánokat mindenféle barátságos melóskocsmákban töltöttük a kies Dunaújvárosban. Az egyik lebujban volt egy romantikus lelkű pincérbanya, szerintem meg volt róla győződve, hogy a háttérben valami súlyos dráma zajlik, melynek következtében kénytelenek vagyunk ilyen helyeken rejtőzködni. Mérhetetlen empátiával szolgált ki minket, összeesküvőként suttogva vette fel a rendeléseket és valósággal sugárzott az együttérzéstől.
Egyik éjjel sikerült bejutnunk egy züllött éjjeli diszkószerűségbe is. Ugyan mindenfélét próbáltak kérdezni a bejáratnál, de udvariasan intettem nekik és bementünk. (Ez az egyik kedvenc trükköm; kellő határozottsággal egy csomó helyre be lehet menni.) Nem érte meg.
Szemben a következő napi Komár Laci koncerttel. Zenei ízlésem elég széles skálán mozog, emiatt szobatársaim többször is megpróbáltak már eltenni láb alól. Pusztán szeretnivaló személyiségemnek köszönhetem, hogy még élek. Az egyik ilyen vörös posztó volt az idétlen Komár Laci rákkendrollok szeretete. (A másik Nikisz Teodorakisz Axion Esti-je.) Természetesen marhára megörültem, amikor megtudtam, hogy a nagy ember azokban a napokban ad koncertet a művházban. Már nem emlékszem, miért, de jegyünk, az nem volt. Még az se kizárt, hogy elvből.
Becserkésztük az épületet: a szokásos szocialista stílusú művház volt, böszme nagy réttel, apró ligettel a háta mögött. Itt vertünk tanyát és bevált a számításom: a zene tisztán kihallatszott a hátsó bejáraton.

Enyhe köd volt, a levegőben szmog keveredett a kémények füstjével, az egész városban mindenki hazulra menekült a farkasok elől. A csillagok időnként átragyogtak a ködön. Nemrég havazhatott, mindenfelé még érintetlen hó nyújtózkodott. Itt hajoltam meg Nej előtt, majd nekiálltunk a ritkás ligetben, bokáig érő hóban rokizni. Csak úgy szállt a friss porhó körülöttünk.
Kösz, Laci.

Symantec tesztlabor II

Tegnap Symantec tesztlaborban voltam, de mostanában annyira zsúfoltak a napjaim, hogy alig győzöm megírni az érdekesebb dolgokat.

Nos, voltam már ilyenen korábban, akkor meg is jegyeztem, hogy ide érdemes eljárni, mert jó a kaja és el lehet csípni egy-két jó mondatot. Sokkal többet nem, de ha választani lehet fél nap pofavizit és célzott kérdezgetés illetve fél nap internetböngészés között, néha nem árt a személyes kontaktust választani. Pláne, ha ennyire jók a szendvicsek.
Mondjuk a kajára ráfaragtam, írtam is, hogy tegnap volt a nagy csőledugás, reggel kilenc után már nem ehettem semmit. Viszont hallottam érdekes mondatokat, ezeket le is írom.

Három fő téma volt, ebből engem egyedül az SMS8200 termékismertető érdekelt. A másik két előadást nem ültem végig.

Rögtön az elején volt egy freudi elszólás. Az előadó éppen azt ecsetelte, hogyan evolválódtak levélszemeték:

Voltak a szöveges szpemmek, de ezek könyen felismerhetők voltak. Ezért egyes karaktereket megpróbáltunk… izé, megpróbáltak speciális karakterekre cserélni.

Mindentudó mosoly a közönség soraiban.

Egy kis marketing: a 12 USA carrier providerből 9 Symantec terméket használ gateway jellegű szűréseknél. Ez egy érdekes adat, mondaná Galla Miklós.

A whitelist egy meglepő alkalmazása: a Belügyminisztérium szpemszűrőjére fel kellett venni a trágár magyar szavakat – nehogymár akár a minősíthetetlen hangnemű feljelentések is elvesszenek. Kíváncsi lennék, hogy állnak pártjaink ehhez a témához. Vajh mit szűr a nemzeti konzultáció?

De lássuk a terméket. Ez egy laposvas, amelyikbe belegyömöszöltek egy gyors Dell PC-t, arra ráugrasztottak egy Linuxot és egy Brightmail alapú szpemszűrőt. Ránézésre nem egy nagy durranás. Oké, hogy minden elő van installálva, de egy ilyet elég hamar össze is lehet dobni. Az ördög a részletekben… mint mindig. A vason futó alkalmazás csak hasonlít a Brightmailre – egy-két aprósággal felturbózták.

Spam:

  • Sokkal több lehetőség került a szabálygenerátorba – tényleg bármit le lehet kezelni, akár egymásba ágyazott szabályokkal is.
  • Packet shaping: egyfajta sávszélesség-menedzsment. Spamindex szerint állítható a felhasználható sávszélesség.
  • Directory harvest és open relay elleni védelem. (Directory harvest: próbálgatásos címfelderítés.)

Vírus:

  • Zip of death(1) elleni védelem.
  • Attachment szűrés(!) Nekem itt kezdett el bizseregni az arcizmom: eddig csak és kizárólag ezért kellett üzemeltetnünk legnagyobb ügyfelünknél külön SMTP gatewayt és Brightmail szervert.

Network:

  • Layer3 szintű tűzfal. (Szvsz ipchains, GUI-val.:-)

Szóval elég csini masina. A szokásos tomcat-es webfelületen érhető el, de SSH-n be lehet hatolni az oprendszerbe is. (Adatok Mysql-ben, az MTA Sendmail – de ezt úgyis tudja mindenki, aki látott már Brightmailt.)

További kis színesek. Tudtuk-e, hogy a szpemszűrésnél az együgyű URL filter a szemét 70%-át fogja meg? Nem.

A Symantec durván 20000 mézesbödönt üzemeltet széles e világon. Minden tiszteletem mellett az a Mark Twain novella jutott eszembe, amelyikben a főhős annyira félt a villámoktól, hogy telepakolta villámhárítóval a házát. Aztán az első viharban az összes villám boldogan csapott a házába.

Észrevételek:

  • Ez már tesztlaborabb volt, mint a múltkori, amelyiken voltam. (Az volt a legelső.) Itt már láttunk kütyüt, volt demó. Nem vagyok nagyigényű, de ha valamit labornak hívnak, akkor legalább érezzük a füstszagot.
  • Lehetett gyakorolni az önuralmat és lelkipozicionálást. Miről is van szó? Az összes ilyen rendezvényen az embernek tudatosan kontrollálnia kell magát: ha jó az előadó, az ember hajlamos a nap végére belelkesedni és venni vagy tizet a termékből – de legalábbis hithű apostollá válni és később kollégáinak, szakmai vitában meggyőződéssel szajkózni a hallott érveket. Nos, nem… már hallgatás közben is rá kell ereszteni kritikus gondolkodásunkat a bejövő hanghullámokra – egyfajta mentális szpemszűrést kell végeznünk. És ez kiemelten érvényes a blogokra. Is.

(1) Zip of death: Csináljunk egy bazi nagy százgigás sparse fájlt; mondjuk csupa nullával. Ezt zippentsük be. Az eredmény nyilván egy nagyon kicsi fájl lesz; lesz benne egy fejléc és egy szám, hogy hány nullával lett felpumpálva. Ha megbuheráljuk a fejlécet, el lehet rejteni, hogy az eredeti fájl mekkora bazi nagy is tulajdonképpen. Na, ezt kell elküldenünk a havernak. Ha szerencsénk van, a tűzfaluk vírust is szűr. Megnézi a zip fájl fejlécét, méret alapján bejöhet. Nyilván megpróbálja a temp könyvtárba kitömöríteni… aztán egyszer csak azt veszi észre, hogy kilőtték alóla a vinyót és a memóriát.
Négylábas megadás.

© 2026 MiVanVelem

Theme by Anders NorénUp ↑