Day: November 18, 2005

Portré

Egy kollégámnak sikerült az a bravúr, ami eddig még senkinek sem: abból az alapanyagból, ami én lennék, ki tudott hozni egy egész jó portré felvételt.

Éppen ITIL tanfolyamon veszek részt, arcomon koncentráció feszül; csüggök az előadó ajkán. Az az alak ott mellettem a nagytestvér cég minőségbiztosítási vezetője, aki kíváncsiságból beült. Arckifejezéséből ítélve, nem lesz nagy ITIL rajongó – pedig neki hivatalból kell majd.

Mindenki másképp egyforma

Melyik állatfajta a legveszélyesebb az ember számára?

Gyerekkorban azt gondoltam, hogy a nagyragadozók: a tigris, az oroszlán, a cápa. Aztán ahogy okosodtam, rájöttem, hogy a nagy, látható ellenségnél sokkal veszélyesebbek a láthatatlan kicsik: a vírusok, a bacik, a járványok.

De mégsem ezek a legdurvábbak. Tudnak ártani, de legyőzhetők. Kaszálhatott a pestis, a kolera, a spanyolnátha, egyszer valaki csak megtalálta az ellenszerét. Lehet, hogy most még gyógyíthatatlan az ebola, az AIDS és a madárinfluenza, de az emberek össze tudnak fogni és le fogjuk gyűrni mindet.

Az emberre legveszélyesebb állat maga az ember. Az ellen nem tudunk összefogni.

Ma estefelé utaztam haza a metrón, amikor a Népliget környékén felszállt három ember formájú barom, olyan 16-17 körüliek. Piaszagot nem éreztem, de mámort igen – lehet, hogy csak belőve voltak. Először nekiálltak hangosan ordibálni. Utána az egyik elkezdte apró darabokra tördelni a mobilját; miközben hangosan ordibált a néhány üldögélő utassal, miszerint ez az ő telefonja, azt csinál vele, amit akar. Ez a ‘Van valakinek valami problémája?’ szöveg megtetszett a másik kettőnek is, mert elkezdtek ők is ordibálni az utasokkal, hogy van-e valaki, akinek ez nem tetszik. A néma csendtől felbátorodtak és nekiálltak konkrétan odamenni egyes emberekhez ugyanezzel a kérdéssel. Bennem csendesen kezdett fortyogni a düh, de leginkább a tehetetlenség miatt. Simán padlóra lehetett volna pofozni mind a hármat, de az agresszív ostobaság ellen nem lehet küzdeni – ezek akkor is ilyen hülyék maradnak, ha időnként megverik őket. Arról nem is beszélve, hogy akar a fene belekeveredni, egyáltalán, bármilyen formában érintkezni az ilyen taplókkal.
Szóval tettem azt, amit a többiek: átnéztem rajtuk. Ezek meg öntelten páváskodtak, élvezték a hatalmukat.
Aztán a Határ útnál mindenki leszállt.

(*) A címről. Mérő László vezette le ebben a könyvében,hogy az emberiség azért ilyen sikeres az evolúcióban, mert mindig úgy változik az összetétele (kooperativ/konfrontatív; hülye/okos, stb), ahogyan az éppen aktuális kihívások igénylik.