Day: November 4, 2005

Döbb

Az megvan, hogy ha az ISA2004 szerveren létrehozok egy szabályt, mely engedélyezi a HTTP protokollt – mely protokoll paraméterei között csak és kizárólag a 80-as port szerepel -, akkor ez a szabály kienged minden, általa http-nek minősített forgalmat, függetlenül a port számától? Elég csak beírni, hogy http://akarmi.akarhol.hu:8081/alkonyvtar – és már hasít is kifelé a 8081-es porton.

Két jó hír

Minden különösebb kommentár nélkül.

  • Scott Adams blogol. És egyelőre lelkesen. A napi scottadams hiány leküzdésére most már nem csak Dilbertet lehet nézegetni, meg várni a kéthavonta megjelenő hírlevelet.
    Külön szakmai öröm, hogy előszeretettel foglalkozik szerkesztési, kiadási részletekkel. Jó látni, hogyan készülnek a rajzok, hogyan spekulál az alkotó.
  • A tévében újra leadják a Monty Python sorozatot – és végre már emberi időpontban is. Aki nem ismeri, vagy nem fogadta meg Galla Miklós tanácsát, miszerint ‘rögzítsd a műsort, te lüke’, annak most itt a nagy alkalom. Tényleg kötelező darab. Ez után a sorozat után a humor már nem ugyanaz, mint volt korábban.
  • Care

    Itt van az elkettyenés gyökere.

    To care – gondol, törődik, foglalkozik

    Ez az, ami miatt nem tudok élvezni semmit. Ez az, ami miatt akkor is rossz, amikor jó. És amikor rossz, akkor meg nagyon rossz.

    Azon agyalok, hogy volt itt ez a hosszú hétvégi kirándulás. Nagy ajándék volt, nagyon jól sikerült. Fel kellene dobódva lennem, mégis össze vagyok szottyanva.
    Mert az egész kirándulást végigaggódtam. Tényleg jó idő lesz-e? Időben érünk oda, megtaláljuk-e még nappal a várat? Látunk-e még Lőcséből valamit? Találunk-e jó éttermet, este egy idegen városban? Lesz-e valami kímélőbb étel nekem? Nem rak-e bele valami olyat a szakács, amitől mégis kilyukad este a gyomrom? Esti kártyázás közben órákig figyelni a gyomromat, keresni a jeleket, hogy milyen lesz az éjszakám. Tudok-e rendesen aludni? Össze tudom-e szedni reggel a családot, hogy még időben elinduljunk? Leesik-e Nej a szikláról? Kitart-e egész napra a bátorsága? És a kedve? Tudom-e úgy ápolni a lelkét, hogy jövőre is el akarjon jönni? A lányok lábfájása tartós lesz-e vajon? Mennyire kettyennek el a kölykök, ha elmarad a szabadtéri sütés? Nem túl fűszeres ez a kolbász? Nem túl zsíros? Nem ettem-e túl sokat belőle? Kártya közben megint figyelni a jeleket. Szokás szerinti rettegés elalvás előtt. Reggel az a rohadt kocsi miért nem indul be? Rám esik, ha rángatom? Hogyan szerzek bakot, támaszt? Odaérünk-e még időben a lanovkához? Három órán keresztül figyelni az eget: beborul? Az ismeretlen hegyi szerpentineken, sötétben, erős forgalom mellett, hogyan megyek át, amikor előlről-hátulról folyamatosan vakítanak? Ez a rohadt GPS miért nem működik? Miért nem bírják kiírni ezek a faszok Rozsnyónál, hogy merre van a határ? Kitart-e a benzin a legközelebbi benzinkútig? Egyáltalán a világ ezen eldugott sarkában ismerik-e az éjjel-nappal nyitvatartó benzinkutat? És az ECMC kártyát?

    Amióta pedig visszajöttünk, rámszakadt az ég a munkahelyen, az itthoni teendőimről meg tényleg kilométeres listát írtam. És a gyomrom is megbosszulta, hogy túl sok pogácsát ettem vacsorára – szerda éjszaka szépen, óvatos-alattomosan jöttek sorra a jelek, végül egy óra taktikai alvás után felébresztett az a pokoli fájdalom.
    Most retteghetek, mert ilyenkor a legapróbb étkezési hiba is durván bosszul.

    To care – gondoskodni, aggódni, idegeskedni.
    Rohadjon meg.