Megláttam a gépkocsit. Különösképpen nem voltam ideges, az embereim profik voltak, a terv pedig szokás szerint tökéletes.
Maga az akció pillanatok alatt játszódott le. A terroristák közül egy sem maradt életben.
Ráérősen gyújtottam szivarra, miközben odasétáltam az autóhoz. Egyik emberem próbálta lenyugtatni a még mindig sokkos állapotban remegő kínai diplomatákat.
– A terroristaelhárító csoport főnöke – mutatott be nekik.
– És a MIT titkos Anal Fisting kutatócsoportjának vezetője – vigyorogtam el gondolatban – de ezt ráérnek majd később is megtudni.
Month: October 2005
Megtörtént
Ma először fordult elő velem, hogy egy nemzetközi karikatúra pályázat meghívóját olvasatlanul dobtam a kukába. Valahogy… ebben az évben elment a kedvem a rajzolástól.
Ami számomra is megdöbbentő, kezdem érezni, hogy nem is a rajzolás,mint tevékenység vonzana a rajzasztalhoz, hanem az időtlen idő élvezete, melyet esetleg pepecseléssel tölthetnék.
Életképek
A héten még bringázgattam és két említésre méltó életképpel is találkoztam.
Az egyik helyen négyéves forma gyerek hisztizett, de kegyetlenül. Ordított a gyerek és ordított az anyja is:
– Minek képzeled magad, fiam!?
– Természetesen a világ közepének – válaszoltam rá gondolatban.
És bár viccesen hangzik, de nem az. Minden ember életének első nagy megrázkódtatása következik be 3-4 éves kora környékén – ekkor alakul ki az a tudat, hogy mások is emberek… hogy nem csak mi élünk, hogy nem miértünk van minden. Persze ez nem nagy öröm és minden gyerek megpróbálja ‘visszacsinálni’ a korábbi állapotot. Ez a hisztizés.
Nálunk Dóra viszonylag simán vészelte át ezt az időt, Barna viszont durva volt. Kapott mindent: ráhagyást, elfenekelést, hideg víz alá állítást és néha maflásokat is. Ez utóbbiakat akkor kapta, amikor rászokott, hogy vasalt bakanccsal sípcsonton rugdosta nővérét, amint nézeteltérésbe keveredtek. Ha bent akartam tartani a csajszit a kétlábúak halmazában, kénytelen voltam ajánlatot tenni a srácnak: minden rúgás egy pofon. Vagy ötöt gyűjtött be, mire rádöbbent, hogy ez nem jó üzlet neki.
Azóta szeretik egymást.
A másik életkép is gyerekhez kötődik.
Anyuka sétált egy 5-6 éves forma kislánnyal. A következő mondatot kaptam el, amint elsétáltak mellettem:
– Azt utálom, hogy kérdezel, de csak azt a választ fogadod el, amit hallani akarsz – mondta szeliden a gyerek az anyjának.
Rögtön megnéztem a gyereket. Egy mondat, de mennyi mindent elárul acsaládról. Van egy szülő, aki ravaszul kérdések formájában nevel(1), van egy okos gyerek, aki ezen átlát és van egy olyan légkör, ahol ilyen problémát spontán fel lehet vetni.
(1) Sokkal könnyebb valakivel elfogadtatni valamit, ha ő fogalmazza meg. Ha az illető mondja ki választ, az már majdnem olyan, mintha az az ő véleménye lenne. Az elvárt gondolat áttörte az ellenkezési küszöböt.
Feketeszeder bajban
Nem járnak túl jó idők mostanában a RIM – konkrétan a Blackberry – körül. Nemrég jött ki az Exchange Sp2 a beépített push technológiával, most pedig elvesztettek egy szabadalmi pert. A fizetendő büntetés könnyen padlóra küldheti a céget – feltéve, ha nem egyeznek meg az NTP-vel.
Aztán itt van egy hír, miszerint a BBC-nek tele lett a hócipője és kirúgta az egész Blackberry miskulanciát, mert az elsumákolta az üzeneteket. A RIM szerint persze csak a körülmények szerencsétlen összejátszása történt és egyébként is van/jön service pack… dehát a dolgok már csak így mennek manapság.
Mondhatjuk, hogy megint én vagyok túl paranoiás. Persze, nyugodtan, mondhatjuk. De azért legalább egy kicsit érdemes elgondolkodni, hogy honnan szereztem be ezeket a híreket.
Igen. Microsoft hírlevélből.
Recent Comments