Egy érdekes beszélgetés Petrányi Zsolt művészettörténésszel – Budapestről. (Az egésznek részemről az az apropója, hogy ma reggel egy elsőbbséget meg nem adó autós miatt akkorát tanyáltam, hogy belerengett Zugló.)
A Critical Mass felvonuláson láttam a biciklisek sorát, és azt kell mondanom, felkavaró volt. Egyszerre egy olyan szemléletmód definiálódott, amely korábban ennyire egységesen nem jelent meg. Budapest valamiféle autós kultúrában, autós szimbolikában él, és az ebből kimaradók helyzete tényleg kritikus. Ez az akció felhívja a várostervezők figyelmét arra, hogy eltolódtak a hangsúlyok. Ebben a városban megkésetten kellene most valamilyen jövőképet valóra váltani. A városokban sok helyütt eléri az autóhasználat azt a határt, amelynél már önmagát teszi értelmetlenné.
Alternatív térképekre van szükség; azért, hogy kiderüljön, ki, hogyan használja az utcák és terek hálózatát. Sorolok példákat is. Képzeljünk el egy olyan Budapest térképet, amelyen fel vannak tüntetve a dugó-helyszínek és a taxisok által használt elkerülő útvonalak. Az önkormányzatok talán harcolnak az egérutak ellen, de a közlekedőknek ezek fontos információk. Vagy például képzeljünk el egy térképet, amely megmutatja, hol van a legtöbb biciklis baleset, melyek a veszélyes zónák.
Hollandiában találkoztam azzal a mozgalommal, amely magát Urban Explorernek nevezi. Az a célja, hogy egy adott városban A és B pontokat kijelölve legális, de alternatív útvonalakat keressen. Ezáltal a város új, eltérő nézőpontjait fedezi fel és dokumentálja. A másik forrást maguk a szubkulturális, kisebbségi csoportok jelentik. Más-más csoportok másképp használják a várost, eltérő szempontok alapján közelítenek, mint a városlakók nagy többsége. Evidens, hogy máshogy használják a várost a különböző anyagi helyzetű csoportok, a legmagasabb nívón élők, a szegények, a középosztálybeliek. Például a hajléktalanok olyan helyeket keresnek, amelyek hőt sugároznak, ahol van a közelben vízvételi lehetőség, az élelem könnyen megszerezhető.
Recent Comments