Zsúfolt egy nap

Hát, az utóbbi időben ritkán volt ilyen precízen betáblázott szombati napom.
Kezdtük ott, hogy 11-re le volt beszélve egy ingatlan megtekintése. 13.30-ra szintén. Jani volt olyan rendes, kiszállított egy számítógépet, precízen, ahogy kell 12.00-13.00 között – mely masina a nagylány szülinapi ajándéka lett (Isten éltessen ezerrel, kiscsaj). Déltájban a lányok elmentek a bevásárlás1-re, majd 15.30 körül a bevásárlás2-re. Időben, mert 16.00-17.00 között már bejelentkezett egy érdeklődő a lakásra. 15.30 körül telefonált egy másik, hogy őt is érdekelné a kégli. Az utóbbi késett egy órát, az előző felvetette, hogy elképzelhető, hogy korábban jön – így jó esély volt arra, hogy egyszerre érnek ide. Aztán szerencsére mindkettő késett egy órát, így végül elkerülték egymást. (Bedobtam egy érdekes kísérletet: azt mondtam, aki dec15-ig készpénzben fizet, kap 600e forint engedményt, az elképzelt minimumárhoz képest. Az ötlet lehet, hogy beválik, az egyik érdeklődő elég rendesen felvillanyozódott.) Igazából a megtekintett két ház is tetszett, szóval bármi elképzelhető.
Negyed hét körül ment el az utolsó érdeklődő. Hatalmas szerencsénkre ekkor megnéztem a színházjegyeinket – így kiderült, hogy az előadás, melyről azt képzeltem, hogy 20.00-kor kezdődik, igazából egy órával korábban startol. Volt mínusz 5 percünk, hogy felöltözzünk, elinduljunk. Ráadásul a metró sem volt kegyes hozzánk, 12 percet kellett várni rá – de végül hatalmas futással 19.06-kor már a székünkben ültünk. És ebben már benne van a ruhatári kavarás is. (Két előadás volt a színházban és mindegyik előadásnak saját ruhatára volt. A miénk speciel fent a padláson – de ahhoz, hogy ezt megtudjuk, végig kellett állni a földszint sort. Utána meg az emeletit.)
Magát az előadást bátran tudom ajánlani mindenkinek, frenetikus volt. Szokásos Krétakör mix: az ember könnyes szemmel végigröhögi az egészet, aztán az előadás után pár perccel, már az utcán esik le a mondanivaló: a darab tkp. egy precízen kegyetlen, pesszimista vízió a nézőbefolyásolás kontra művészet örök rangadóról. Gyereknek sem probléma, nálunk mind a kettő végigélvezte. (De azért ne első sorba vegyetek jegyet.:)
Ja, az előadás jelenleg itt megy. (A Krétakörnek nincs állandó színháza, össze-vissza lépnek fel.)

Most 23.00 van és túl vagyunk a napon. Lehetne végre a tervezett cikkeimen dolgoznom. Azokon, melyeket elméletileg egész nap írnom kellett volna. Ugyanis ez az utolsó hétvége, melyen én rendelkezem az időmről – idén az összes többit lefoglalta számomra a munkahely. Napközben, apró darabokban cikket írni… lehet ugyan, de nagyon nyögvenyelős. (És akkor nem beszéltem még a – remélhetőleg – katarzishoz közeledő lakáseladás/házvásárlás/albérlet ügyletről.)
Nem mostanában fogom kialudni a bornyút a tehénből.

3 Comments

  1. 1. Boldog szülinapot, Dida!

    2. Min. 6 hétvége betervezett túlórával? Az minden, csak nem család- és egészségbarát terv. Hajrá Józsi, és mindenképpen tudatosítsd benük, hogy a hónapok utsó csütörtöke túlóra szempontjából tabu.

  2. Min. 6 hétvége betervezett túlórával?
    Azért ennyire nem szemetek. Az egyik hétvége csapatépítés lesz. ;-)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

Discover more from MiVanVelem

Subscribe now to keep reading and get access to the full archive.

Continue reading