Most meg F99 ébresztette fel bennem a sztorizhatnékot.
Én ezt földhivatali széljegyzettel játszottam el, amikor el akartam adni a lakásomat. Két előző tulajdonost kellett felkutatni és aláíratni velük ügyvéd előtt, hogy megkapták a lakás árát és érvényes az ő adásvételük.
Nem mondom el, mert megint sírva fakadok.
Nem rossz. :)
Ha már rémtörténetekről esik szó, az sem volt kispálya, ahogy ezt a mostanit megvettük. Ez valamikor önkormányzati lakás volt, megvette Jenő, tőle pedig megvette Ödön, akitől megvettük mi. Igenám, de az önkormányzat rossz helyrajzi számot jegyeztetett be rögtön az első adásvételnél – így hivatalosan nem az a hapi lett a tulajdonos, aki benne lakott, hanem egy pár lakással arrébb lakó öregember. Úgy mentünk át hozzá, hogy ‘Pista bácsi, lenne itt egy önkormányzati papír, amit alá kellene írni…’ az öreg meg – szerencsére – olvasatlanul aláírta. Ha tudta volna, hogy ezzel a mozdulattal megszabadult egy lakás tulajdonjogától…
Utána már csak a Földhivatalnál kellett átverekedni, hogy végigmódosítsák a láncot. (A hiba azért csak nálunk ugrott ki, mert mi hitelt is akartunk felvenni az ügylethez.)
Első körben nem akarták kijavítani. (Ez még abban az időben volt, amikor hálózsákkal kellett menni a Földhivatal elé, ha aznap be akartál jutni.) Akkor átmentünk a szemben lévő ‘ügyvédi irodába’, jó vastagon megkentük az egyik ügyvédet. Két óra múlva visszajött, majd zavartan visszaadta a kenőpénzt – még úgy sem vállalták a fiúk a hivatalban.
Ekkor bementünk az önkormányzathoz és nekiálltunk verni az asztalt, hogy ha elbaszták, akkor javítsák is ki. Végül elég magas szintig felhallatszott az ordítozás és létrejött egy hármas csúcstalálkozó: mi mint adásvételben érdekelt felek, egy ember az önkormányzattól és egy ember a földhivataltól. Ítt sikerült végre mindent tisztázni és rávenni a két hivatalt, hogy tegyék rendbe, amit elbénáztak.
Két hónap ügyintézés… meg néhány ősz hajszál.
És most megint ilyesmi előtt állok. Normáális?
Recent Comments