Családmodell

Most telefonált Nej, hogy azon gondolkodik, bent alszik a munkahelyén, mert nem sok kedve van már este tíz után negyven kilométert hazazötykölődni, aztán reggel ötkor meg vissza. Aztán mégis meggondolta magát, mert maximum a földön tudna aludni, aztán hogy nézne már ki holnap.
Megvígasztaltam, hogy ne eméssze magát, vanank ilyen időszakok az ember életében, amikor minden összejön a munkahelyén.
– Nyugi, én például szerdán és csütörtökön valószínűleg nem jövök haza. Illetve csak másnaponta délelőtt – adtam le a saját beosztásomat.
– Miért?
– Mert egyeztettünk az ügyféllel és a szűk határidők miatt ekkor tudunk csak dolgozni.
– Jó kis család vagyunk. A gyerekekkel beszéltél?
– Persze, elmondtam a lánynak, hogy mennyit leszünk a héten itthon.
– És mit mondott?
– Gyorsan pénzt kért.

Eh, ma…

Ritka szar napom volt, csupa frusztráció. Este csak kóvályogtam a lakásban, míg végre megtaláltam a gyógyszert: a karácsonyi süteményhez elrejtett dióbél, száraz tokaji furminttal. Nyugodtra zabáltam magam.
Közben benyomtam meglehetős hangosan egy PUF lemezt.

Nincs benned a régi tűz már
Hiába a folyóra néző ablakok

Valahogy… most nem bánnám. El tudnám viselni, ha kiégve bár, de senkitől sem zavartatva henyélhetnék valami gyönyörű környezetben.