Van egy furcsa fazon az uszodában. Minden nap ott látom. Géza – nevezzük csak így – minden jó szótól felragyog, boldogan meséli, hogy milyen sárkány is a neje. ‘És akkor azt mondta, képzeld…’ mondja és vigyorog.
Úszni még nem láttam, pedig nem öreg és meglehetősen atlétikus alkat. Leül a medencéhez legközelebbi padra, nézi a fel-alá tempózó embereket. Időnként melléül egy-egy haver, beszélgetnek egy jót.
Így tölti a délutánját. Miközben neje otthon sárkánykodik egyedül.
……….:::::::…..:.:::.:::::::::…….::::::::::..::.::::::::::::::
Zuhanyoztam, egyedül. Aztán bejött három, meglehetősen sötétbarna srác. Kettő borzalmasan szőrös. Hangosan beszélgettek, gyanúm szerint arabul.
– Na, jófajta embereket fogtam ki – gondoltam.
Aztán gyorsan elszégyelltem magam.
– Fúj. Ronda előítéletes vagy, JoeP. Nem szabad.
Amíg pironkodtam, a mellettem zuhanyzó srác jó hangosan leszívta a taknyot a szájába és belecsulázott egy szaftosat a zuhanytálcába.
Néha van értelme az előítéleteknek is.
:::::……….::.:.:.:.:.:::::::………::::::::::::……………:::……….
Ahogy hazaérek az úszásból, mindig bekenem a hónom alját Fenistillel. (Nem bírja a klóros vízet.) Azzal a Fenistillel, mely a könyvespolcomon van, közvetlenül a Pritt univerzális ragasztó mellett. Mely ragasztó a megszólalásig azonos csomagolásban van, mint a Fenistil.
Egyszer nagyon rá fogok baszni.