Gravelteszt: Tesztek

2022.03.26; szombat

Pénteken vittem vissza a bringát szervízbe. Ez volt a klasszikus vásárlás utáni utóbeállítás, gyakorlatilag rutinmunka, minden kerékpárnál kötelező. A szerelő szépen be is állított mindent, laborkörülmények között leteszteltük, frankó.
Éles körülmények között viszont képtelenség volt kipróbálni. Mintha mindenki aznap akart volna Ából Bébe jutni: az utakon, a lakótelepeken, a kerékpárutakon, mindenhol akkora tömeg volt, hogy nem tudtam a váltóra koncentrálni. Hogy teljes legyen az örömöm, az Árpád-híd feljáróján kaptam egy defektet (üvegtörmelék), hát, nem ideális hely szerelésre. Végül valahogy hazavergődtem, de éreztem, hogy ennél azért jobban meg kellene hajtani a gépet.

Legnagyobb meglepetésemre még aznap délután csomagot hozott a posta. Németországból. Egy héttel hamarabb ért ide, mint ígérték.

Bigyó Felügyelő.

Megvan? Na, ebbe az irányba haladok.

Ahhoz, hogy egy akármilyen túrázós/kirándulós videó jó legyen, audió fronton három dolognak kell egyensúlyban lennie: zene, csend, emberi hang. Csendből gyakorlatilag végtelen mennyiséggel rendelkezem, zenéket is jó érzékkel tudok válogatni (általában), az emberi hang viszont gond. Kajakkal is, kerékpárral is az elsődleges kamerám egy gopro7-es, márpedig ehhez a mikrofon… problémás. Nagyon problémás. Csak fusd végig ezt az írást. És ez már előrelépés, mert nagyon sokáig ilyen összefoglaló írás sem volt. Mim is van? Hero 7 black. Az írásból kiderült, másból eddig nem, hogy konkrétan a 7-esnél az egész teljesen máshogy működik, más konfiguráció kell a black, illetve a silver/white verziókhoz. Szerinted a webes kereskedések foglalkoztak ilyen részleteséggel a témával? A külső mikrofon iránti igény évek óta megvan nálam, de itt meg is állt a mutatvány. Ilyen adapter, olyan mikrofon, de nem mindegy a jack tipusa sem, egyébként pedig minden csillagászati áron megy és semmit nem lehet kapni Magyarországon. Aztán legyél okos. És lehetőleg ne csessz el százezreket, mire megtalálod a megoldást. Nem is volt külső mikrofonom. Igaz, anélkül csak értelmezhetetlen motyogás van a nyersanyagon. Oké, nyilván lehet utólag is rábeszélni a felvételre, de az más. Nagyon más. Mert azt még meg lehet csinálni, hogy szélzajt vágok a beszéd alá, meg madárcsicsergést, de teljesen más kerékpáron ülve beszélni, mint gép mellett a forgószékben. A különbség átmegy. Komolyan, már egy normálisabb diktafon is szóba került.
Aztán végül egy újabb nagy roham és kitúrtam két eszközt: egy adaptert és egy mikrofont. (Igen, mert mint ahogy a fentebbi cikk is írja, a fiúk a Goprónál úgy gondolták, hogy az emberek nem akarnak ezzel az izével hangot felvenni, ezért inkább kihagytak belőle minden ilyesmit.) A lényeg persze az volt, hogy drasztikusat estek az árak, ez a kettő még szállítási költséggel együtt is belefért a játékpénz kategóriába, azaz némi morgással le tudom nyelni, ha a konfig valamiért mégsem működik.

Nos, ez a csomag érkezett meg azon a napon, amikor a váltót is beállították. Mindez tesztért kiáltott.
Este gyorsan összedugtam a technikát. Vett valami hangot, de hát az a nappali. A kérdés az, mit csinál kint a menetszélben.

Másnap egyébként is el kellett mennem a dunaharaszti csónakházba szerződést módosítani, adta magát, hogy mindent teszteljek.

A váltó volt egyszerűbb. Tekintve, hogy az út oda-vissza tükörsima, semmi emelkedő, így terhelés alatt nem tudtam tesztelni. Terhelés nélkül viszont szépen mászkált fel-alá a lánc.

A mikrofon már húzósabb volt. Szépen összeraktam, gyorskötözőkkel rögzítettem mindent (bakker, tényleg Bigyó Felügyelő), aztán igyekeztem pofázni. Különösen erős szembeszélben. Nem hülyéskedek, a teszt kedvéért még énekeltem is.

  • Ezt most rögtön tegyük helyre. Ha ismernék, akkor Ukrajna könyörögne az énekhangomért. A felvételen én is filóztam, hogy szabad-e ezt, így, mindenféle figyelmeztetés nélkül betenni? De végül arra jutottam, hogy mivel a dal részlet volt egy Neoprimitív feldolgozásból, a Neoprimitív pedig az a zenekar volt, amelyikbe még én is befértem volna, szóval igen, szabad volt. Viszont határozottan kijelentem, hogy soha máskor nem fogok ilyesmit csinálni, azaz nyugi van, nem kell úgy nézned a videóimat, hogy folyamatosan a hangerőszabályzó potméteren van az egyik kezed.
  • Nos, lement a kör. Hazaértem. Kíváncsian vártam, milyenek lettek a felvételek.
    Semmilyenek. Semmi hang nem volt. Nulla. Nem vett semmit, sem a gopro belső mikrofonja, sem a külső.
    Pedig voltak jó részek. Hazafelé az RSD mellett jöttem és elkaptam Nej kis csapatát, ahogy eveztek.

    Jó kis monológot adtam elő. Elveszett. Az énekkel együtt. (Nyilván amikor egyszer majd videó lesz ebből az anyagból, akkor valamit rá fogok dumálni otthon, de az nem lesz az igazi. Nem, énekelni nem fogok.)

    Este természetesen nekiálltam gyűrni a felszerelést. Mi volt ez, öreg? Most sem vett semmit. Még annyit sem, mint előző este. Kipróbáltam így. Kipróbáltam úgy. Bedugtam így. Bedugtam úgy. Nem vett semmit. Utánaolvasás. A fenti cikkben azt írták, hogy PnP. Azaz csak be kell dugni és működik. Hát, nem. Széttúrtam a setup menüit, próbálkoztam mindenféle beállítással. Semmi. Aztán egyszer normálisan indítottam a felvételt.

  • Igen, úgy, ahogy senki nem szokta. Ehhez ugyanis két gombot kell megnyomni, úgy, hogy közben nézni kell a kijelzőt. Na most ez egyáltalán nem életszerű. Lehet definiálni gyorsgombot, nekem erre van rárakva a videófelvétel indítása.
  • Szóval bekapcsoltam és onnan indítottam a felvételt. És működött a mikrofon. Sőt, onnantól kezdve a gyorsgombra is működött. Magyarázat, az nincs. Igazából leírás sem volt, azon kívül, hogy PnP.

    Viszont van egy apró(?) kellemetlenség. Az adaptert a kamera usb-c aljzatába kell dugni. Melyet alaphelyzetben egy fedél takar el. Ha bedugom, akkor lőttek a vízállóságnak. Hogy még cifrább legyen a helyzet, a kamerát csak kerettel lehet rögzíteni, akár sisakra, akár fejpántra, akár bringakormányra szerelem. A kereten van lyuk a kábelnek, de nincs elég lyuk az ajtó kinyitásának. Azaz le kell tépnem a helyéről az ajtót, eltenni valahová, összedugni a ketyerét és menni. Aztán ha megjelenik az első esőfelhő, félre kell állni, szétszedni az egészet, valahogy visszaerőszakolni az ajtócskát a helyére, mindent elpakolni valahová és menni tovább.
    Most gondold el, hogy ha olyan napon túrázol, amikor egész nap lóg az eső lába.

    Nem értem. Tényleg nem. Hogy a Goprónál nem volt senki, aki ki merte volna mondani, hogy emberek, ez így nem fasza?

    Nyilván a gyakorlat majd kiadja, mi lesz ebből. De sanszos, hogy borultabb napokon el fog durranni az agyam és hagyni fogom az egész mikrofonozást a fenébe.

    2022.03.27; vasárnap

    Eddig nem túl jó a teszt. A váltót ki kellene próbálni kemény emelkedőn is, a mikrofon meg… hát, izé.
    Hegy… az a közelben nincs. Még Gombánál van a legtöbb szint, de ott is csak 5-8%-os emelkedők vannak. Marad Buda. Másszunk fel a Normafára. A sasadi út alsó fele 5-6%-os, a második fele 10-11%-os, a Farkasréti temető után meg van 15%-os rész is. Ha itt nem kell leváltani az alsó lánckerékre, akkor sehol.

    Reggel gyors mikrofonpróba a nappaliban. Még működik.

    Aztán végigpofáztam az utat. Mintha jó lenne a mikrofon. Kifejezetten kerestem a szeles, zajos terepeket.

    A tesztnek nem volt része, de azért ez egy bitang jó kerékpár. Őrmezőn, a pályaudvar után van egy kacskaringós, meredek babakocsi-feltolós rész a lépcső mellett. Ezen már mindenféle bringával mentem fel, a trekinggel kifejezetten nehéz, az országútival könnyebb, de azért oda kell figyelni, a gravellel pedig… semmi. Úgy mentem fel, mintha egy sima, egyenes úton mennék.

    A Sasadi út középtájon belémharapott, pontosan úgy, ahogy vártam. Szépen váltogattam lefelé, lementem egészen a legalsó lánckerékig, de az már túl gyenge volt, így visszamásztam egyel feljebb, na az pont jó lett. Érted? Egy 11%-os emelkedőn kényelmesen variálgattam az első, illetve második fokozat között, nem dobta le a láncot, úgy mászkált fel-alá, mint a kisangyal.
    Teszt kipipálva.

    Igen, tudom, Normafa, mehettem volna tovább, de már megkaptam, amiért jöttem. Jelenleg se távolság-, se szinthiányom nincs, sőt, szóval úgy döntöttem, hogy innen inkább hazacsorgok és buzerálom otthon a kamerát meg a mikrofont.

    És ahogy a mesében van: minden jó, ha a vége jó. Működött a mikrofon. Minden alkalommal. Azt mondjuk meg kell szokni, hogy a kamera bekapcsolása után 5 másodperc kell neki a felébredéshez, de ez bevállalható. Különösen úgy, hogy elképesztően jól szűr. A felvételeken nincs se szélzaj, se környezeti zaj (autók, teherautók, villamosok), tisztán hallatszik a beszédem. (Kicsit dobozban szól, olyan visszhangos, de ezt majd megadjusztálom a vágóprogramból.)

    Huh.

    Vége a háromhetes, pörgős tesztidőszaknak. 700 kilométert raktam az új bringába, főleg durva terepen. Öt defekt, hogy mást ne mondjak.
    Most majd ki kell próbálni többnapos túrán is, de az még arrébb van.

    Három hete az első nap, amikor délutánra nincs semmi beírva a naptáramba. A fejemben lévő naptárban annyi van, hogy meg kell inni egy üveg bort, holnap meg kimozogni. Aztán majd lesz valahogy.

    2 Comments

    1. Napi szinten megyek az Árpád-hídon. A pesti oldalon a felhajtón állandóan törött üvegek vannak, de láthatóan mindig újak.
      Ugyanez a szitu a Róbert Károly kerékpárúton is a Gidófalvy és a Tüzer u. közötti szakaszon.
      Nincsen valahol egy rosszindulatú kerékpárszervizes a közelben???

    Leave a Reply

    Your email address will not be published.